Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola és Óvoda (BOSKOLA)

A Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola és Óvoda, közismert nevén BOSKOLA, amely 2000-ben jött létre a szülők és a környékbeli magyarok lelkes munkájának köszönhetően, az idei tanévben ünnepli 10 éves fennállását.
Az iskolát és a vele összhangban működő cserkészetet jelenleg 70 család 114 gyermeke látogatja. A 3-18 éves korosztályok szeptembertől júniusig, havonta 2 alkalommal, 09:45-14:15 között óvodai, iskolai és cserkész foglalkozások keretében gyakorolhatják a magyar nyelvet, ismerkedhetnek a magyar kultúrával.

A gyerekeket koruk és nyelvtudásuk alapján osztják csoportokra, s foglalkozásaikat képzett pedagógusok mellett cserkészvezetők és szülők vezetik társadalmi munkában, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A tandíjat teljes egészében az iskola működéséhez szükséges tárgyi eszközökre, terembérletre, valamint a jövőbeli tervek megvalósítására költik. A BOSKOLA megközelítőleg 400 kötetes saját könyvtárral is büszkélkedhet, így a gyermekek az foglalkozásokon kívül sem maradnak magyar nyelvű olvasnivaló nélkül.

A BOSKOLA tevékenységével kapcsolatban Polgár-Turcsányi Mariannt, az iskola titkárát kérdeztük.

– Mikor és hogyan került kapcsolatba a BOSKOLÁ-val?

A Boskola egyik alapítója vagyok. 1997 őszén Svájcból érkeztem családommal együtt az Egyesült Államokba, ahol rögtön rátaláltunk a helyi magyarokra. Miután három gyermekem van, s a legfiatalabb óvodáskorú volt abban az időben, elsősorban a kisgyerekes családok számára szervezett találkozókon vettünk részt. A Mikulás ünnepségen ismertük meg az akkori Kuckó nevű gyerekprogram szervezőit, akikkel később együtt alapítottuk meg a Boskolát. Az iskola megalapításának gondolata abból adódott, hogy egyrészt a Kuckós foglalkozásra járó gyerekek elérték az iskolás kort, másrészt egy újsághirdetés kapcsán felfedezett táborozás eljuttatott a Fillmore-i nyári iskolatáborba, ahol a tudomásomra jutott, hogy léteznek Észak-Amerikában magyar iskolával rendelkező közösségek, akik rendszeresen tartanak konferenciát, s akiktől ötleteket, segítséget kaphatunk tervünk megvalósításához. Így történt, hogy 1999 őszén Varga Emesével, az akkori Kuckó vezetőjével elmentünk a New Brunswick-ban tartott tanári konferenciára, ahonnan elegendő bátorítást kaptunk ahhoz, hogy meghirdessük szervezendő programukat. Miután akadt elegendő érdeklődő család, s a Massachusetts-i Magyar Egyesület támogatásával sikerült egy Montessori iskola két termét szombatonként megkapni, 2000 őszén beindult az iskola és óvoda, valamint egy bevezető játékos cserkészet.
Az induláskor az egyik teremben volt az óvoda, ami a nem iskoláskorú gyerekekkel foglalkozott, a másikban az iskola, ahova az összes iskolába járó gyerek tartozott. A létszám növekedése és a korosztály és nyelvtudás különbözősége miatt nagyon hamar más helyet kellett keresnünk, így átköltöztünk a Boskolá-nak jelenleg is helyet adó lexington-i Follen Church-be. El kell mondanom, hogy a költözés nem szó szerint értendő, hisz semmilyen tulajdonjogunk nincs az épületben, annak termeit csak béreljük tanévenként 20 alkalommal, s minden kelléket hozunk-viszünk minden alkalommal.

– Ha jól tudom, az iskola támogatására először 2004-ben, azóta pedig kétévente rendeznek bálokat. Beszélne erről a kezdeményezésről kicsit bővebben is? Kik és körülbelül hányan vesznek részt ezen az eseményen? Könnyű-e manapság mozgósítani az embereket, ha jótékonyságról van szó?

– A bál ötlete Dr. Fogarasi Miklóstól származik, aki jelenleg a 2. sz Bodnár Gábor Cserkészcsapat parancsnoka, s akinek felesége, Dr. Tóth Ildikó alapította a Kuckót. Négy gyermekes Amerikában élő családként nagyon fontosnak érzik a jövőbeli amerikai-magyar nemzedék kinevelését, helyi hagyományok megteremtését. Az egyik ilyen, most már tényleg hagyománynak mondható, kezdeményezés a Bostoni Magyar Bál újraindítása volt.
2004-ben es 2008-ban a cserkészet javára rendeztünk bált, 2006-ban és 2010-ben pedig az iskola támogatására szerveztük illetve szervezzük bálunkat. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, bár nagy nyereséget nem hoztak a bálok, egy-egy jó hangulatú emlékezetes estét igen. A legutóbbi bálunkon, 2008-ban már elsőbálozóink is voltak, azaz a 2000-ben induló csapat egyes gyermekei elérték a bálozó kort. A fiatalok ünnepélyes keretek között bekerültek a felnőttek olyan csapatába, akik nyelvünket, kultúránkat, hagyományain- kat továbbvivő nemzedék nevelésére törekszenek. A mai rohanó világban szükség van néha kilépni a hétköznapokból, s ünnepélyes körülmények között is hangsúlyozni, hogy lehetséges és szükséges értékeinket megőrizni. A bálok arra teremtenek alkalmat, hogy megmutassuk az idősebb korosz- tálynak, hogy van utánpótlás, vannak gyerekek, s vannak akik tudatosan foglalkoznak magyarságtudatuk kialakításával.A báljainkra kb. 120-150 fő szokott jönni. A vendégek egy részét a boskolás és cserkézcsaládok teszik ki, többen képviselik az idősebb (56-os) korosztályt, illetve a helyi magyar orvos társaságot, de jönnek újonnan Bostonba érkező, ismeretséggel még nem rendelkező egyének is, s a környező államokból is érkeznek bálozni vágyó vendégek.

– Tapasztalatai szerint mennyire jellemző az Egyesült Államokban született gyerekekre, hogy nem vagy nem anyanyelvi szinten beszélnek magyarul? Mennyire fontos a szülőknek, hogy ezek a gyerekek ismerjék a nyelvünket, kultúránkat?

– Erre a kérdésre nem tudok általánosságban válaszolni, mert én főleg csak azokkal a családokkal találkozom, akiknek ez fontos. Ezért vállalják, hogy kéthetente minden mást félretéve a gyerekeket elhozzák a Boskolába, a cserkészetre. Több család a környező államokból érkezik, s akár két órát is utazik oda és vissza, hogy résztvehessenek programjainkon. A Boskolába járó családok felében mindkét szülő magyar, negyedében az egyik fél magyar, a másik amerikai, míg negyedük egy magyar és egy nem angol anyanyelvű szülővel képviselteti magát. Megfigyelésem szerint, sok családban a nem magyar anyanyelvű szülő is megtanult magyarul, így a szülők nem érzik kirekesztve magukat magyar nyelvű közösségünkben. Bár a családok nagy részében ezek szerint a magyar mindenki által ismert nyelv, nincs olyan vegyes házasságú család, ahol azt használnák közös nyelvként. Az otthon angolul beszélő családoknál a gyerekek magyar tudása gyengébb, míg a háromnyelvű családoknál a gyerekek jól beszélnek magyarul. A magyar nyelvű családi környezetben nevelkedő gyerekek legtöbbje anyanyelvi szinten beszéli nyelvünket, annak ellenére is, hogy a gyerekek egymás között sok családban nem a magyart használják kommunikálásra.
A magyar nyelvtudás megtartásához, fejlesztéséhez nagyban hozzájárul a cserkészet is, ami izgalmas programjaival éveken át vonzza a gyerekeket, s ami egy bizonyos kor elérése után magyarságismereti vizsga letételére is ösztönzi őket.

– A jelenlegi céljaik mellett milyen távolabbi terveik vannak?

– Az idei tanév a jubileum jegyében zajlik. Az idén első alkalommal megalkottunk egy családi katalógust, amiben minden család fényképpel és elérhetőséggel szerepel, lehetőséget adva így arra, hogy a családok egymást jobban megismerjék. A létszámunk rohamosan nő, évente kb. 20 új kis-óvodás jelentkezik a Boskolába, s egyre többen látogatják a bölcsis játszócsoportunk foglalkozását is. A templomban, ahol már minden lehetséges termet kibéreltünk nincs további bővülésre lehetőségünk, előbb-utóbb új helyszínt kell keresnünk. Miután Bostonban nincs magyar közösségi épület, s arra nincs anyagi fedezetünk, hogy egy ilyen nagy létszámú programhoz szükséges állandó épületet fenntartsunk – pedig nagy szükség lenne rá- csak egy másik, a jelenlegi helyszínhez hasonló fekvésű és jó hangulatú helyet kell találnunk. A bérleti többletköltség előteremtéséhez segíthet hozza a bál nyeresége. Idei terveink között szerepel még egy évkönyv megjelentetése is, amiben bemutatjuk a Boskola első 10 évét. Ez várhatóan a bál idejére készül el. A tizedik évforduló alkalmából vállaltuk el azt is, hogy megköszönve az indulásunkkor nekünk nyújtott segítséget a többi Észak-Amerikai magyar iskolának, 2010-ben mi hívjuk meg őket egy általunk rendezett tanári konferenciára, amire valószínűleg szeptember elején kerül majd sor.
Polgár-Turcsányi Mariann fontosnak tartotta még megjegyezni, hogy az egész kezdeményezés 10 év óta megmaradt társadalmi munka szinten, s az iskolában, óvodában tanító emberek, a cserkész – vezetők ezt a vállalást a hivatalos munkájuk mellett, a szabadidejükben végzik őszinte elhivatottsággal. Többeknek gyermekük sincs egyik csoportban sem, mégis készülnek, jönnek, s foglalkoznak mások gyermekével mindenféle fizetség nélkül.
Egy másik dolog, amit érdemes megemlíteni, hogy a Boskola rengeteg családot olyan baráti társasággá kovácsolt össze, akik a kéthetenkénti szombatokon kívül is szerveznek közös programokat maguknak, ezzel is elősegítve a gyerekek magyar nyelvű közösségben való részvételét. Amint a fentiekből is kiderült a Boskola és a cserkészet azonos célok érdekében egymással megértésben és összefogásban működik, sikerüknek ez az egyik titka, s erre méltóan büszkék is.