A közösség vezetőjét, Jakabffy Zsolt lelkipásztort kérdeztük az iskoláról.
– Jelenleg hány gyerek jár a vasárnapi iskolába?
– Mintegy 36 gyermek van beiratkozva, s ők nagyjából rendszeresen jönnek is. A távolságok mifelénk elképesztően nagyok. Van olyan család, aki 70 mérföldes távolságból (100 km.) jön be minden vasárnap.
Jelenleg egy család van az összes közül, aki 10 percen belüli távolságra lakik a templomtól. A tiz percet persze autóval kell érteni. Ezt figyelembe véve nem semmi, hogy ennyi gyermek és ennyi család vállalja ezt a rendszeres áldozatot.
– Melyik korcsoport van többségben?
– Vegyes. Nincs többség. Minden korosztályos csoportban nagyjából egyenlően 7-9 gyermek tanul. De ez csak az idén alakult ilyen szépen. Volt év, hogy a gyerekek felét az ovisok tették ki.
– A zongora tanítás csoportosan is történik vagy külön egyénileg vehetnek órákat az érdeklődők?
– Nagy Erika egyénileg foglalkozik a gyermekekkel, alkalmanként fél órát, vagy esetenként ennél is többet. Évente két közös koncertet szervez, ahol a gyermekek bemutatják tudásukat. Ezekhez a helyet és a hátteret a templom biztosítja.
– Olvastam, hogy néptánc csoportokat is szerveznek, ami jelenleg szünetel. Mikor tervezik, hogy újraindul és kik oktatják? Csak gyerekek vagy felnőttek is járnak néptáncra?
– A népi táncot tíz éven keresztül Tóth Tibor és felesége Lucy vezette. Tibor a Magyar Állami Népi Együttesnek volt a tagja, majd Amerikába került, ahol minden lehetőséget megragadott a táncolásra. Tagja volt a Kárpátok Néptánc Együttesnek, majd létrehozta és vezette az Új Hargita csoportot és a Rontó-Bontót. Sajnos sok egyéb elfoglaltsága és az egészségi állapota jelenleg nem teszi lehetővé számára az oktatást.
Mikor kezdjük újra a népi táncot? Amint találunk egy lelkiismeretes és odaadó vezetőt, aki hajlandó minden héten 2-3 órát a gyerekekkel foglalkozni. Nagyon várjuk már egy ilyen személy megjelenését.
– Tapasztalata szerint, mennyire jellemző, hogy a kint született gyerekek nem vagy gyengén beszélik a magyar nyelvet?
– Minden attól függ, hogy a szülők mennyire tartják fontosnak a magyar beszédet. Ha a családban magyarul beszélnek, akkor a gyermekek is tudni fognak. Ha szülők kényelmesek és nem veszik a fáradtságot a gyermekkel való magyarul beszéléshez és a hibák javítgatásához, akkor a felnövekvő nemzedék elveszíti a nyelvet.
Sokan megütközhetnek e felett – a szülő nem veszi vagy veszi a fáradtságot a magyar beszédhez. Miért fáradtság ez, hiszen anyanyelv???….erre a választ csak az értheti, aki valaha is élt hosszabb ideig idegen nyelvű közegben. Amikor a gyermek 8 órát eltölt egy más nyelv használatával, sőt, mivel az iskolában nem csak beszélni, de gondolkodni is kell….hazaérve, az agya angolul működik. A szülő is angol közegből jön haza, s amikor a gyermeke reflexből már angolul kérdez, ösztönösen azon a nyelven felel, amelyiken a kérdés érkezett. Ha nem figyelünk oda, észrevétlenül az angol kezd el a családban dominálni. S ez nem azért van, mert bárki ezt így tervezi, hanem egyszerűen a helyzet szüleménye. Tudatosan kell, tehát visszakapcsolni a magyar nyelvre, amikor a külvilág ajtói bezárulnak, s csak így lehet a gyermekeknek is megtanítani.
Egy példa: Kaliforniában a spanyol ajkúak közössége meghaladja immár a lakosság felét. Mégis, az utcákon, ahol összeverődve mászkálnak a spanyol középiskolások, gimnazisták, egy spanyol szót nem lehet hallani, pedig mind beszéli a spanyolt, sőt olyan nyelv birtokában vannak, amit az üzletekben is, és lassan már mindenütt beszélnek. S mégis –angolul szólnak egymáshoz. A spanyol ajkú bevándorló szülők ugyanarról panaszkodnak, amiről mi, hogy gyermekeik nem beszélik a spanyolt…csak az angolt. Azt hiszem ez igazolja elméletem helyességét.
– Mennyire fontos a magyar szülőknek, hogy gyerekeik megőrizzék a magyar kultúrát, nyelvet, identitást?
– Erre a kérdésre nem lehet általánosságban válaszolni. Soknak fontos és sajnos sokakat nem érdekel.
Van olyan család, ahol tudatosan nem beszélik a magyart, nehogy megzavarja a gyerek fejlődését. No comment. Az viszont igaz, akiknek fontos, azoknak megadjuk a lehetőséget, és a segítséget ahhoz, hogy kellemes közegben, barátokkal körülvéve, szervezetten folyjon az oktatás. S ezek a családok jórészt nem csak az iskolába, hanem azon kívül is összejárnak, barátságok, kapcsolatok szövődtek, együtt járunk templomba és piknikre – olyan ez, mint egy nagy magyar család. S így, a gyerekeknek is könnyebb, mert látják, érzik, hogy nem csodabogarak a nagy Amerikában, hanem sok más gyerek is akad, aki velük együtt élvezi és szereti a magyar sulit.
– Miután sajnálatos módon leégett a templom, kiknek a támogatásával sikerült új templomot építeni?
– Az újjáépítésben sok helyről kaptunk segítséget. A debreceni Nagytemplomtól kezdve magán adományokig. De az oroszlán részét (milliós nagyságrendben) a biztosító fizette. Minden adományért hálásak vagyunk, de azokból –egyet kivéve – nem tudtunk volna sokra jutni.
Az egyik legjelentősebb adomány viszont, ami meghatározta az újjáépítést, az a berendezés volt. Leégésünk idején a keleti parton, a McKeestport-i (Pennsylvania) magyar gyülekezet bezárt. Az akkori püspök Ft. Vitéz Ferenc hallott esetünkről, s annak a templomnak a teljes berendezését (padokat, ólomüveg ablakokat, szószéket, stb.) nekünk adományozták, így a tervek már eszerint készültek el. Kisharangjukat is megkaptuk, mely azóta nálunk hívogatja istentiszteletre a magyar ajkú híveket.
– Olyan ez a közösség, mintha egy nagy család lenne. Jó látni, hogy rengeteg magyar számára fontos, hogy megőrizzék identitásukat távol a hazájuktól is.
– Én hiszem azt, hogy egy keresztyén közösségben nincs barátság. Mi nem barátok vagyunk itt, hanem testvérek. A keresztyén közösség – testvéri közösség. S mint ilyen, mint bármely család – megvannak a nehéz percei is, és a boldog pillanatai is. Vannak hűségesebb testvérek, és vannak szabad elvűbbek. Vannak Ábelek és vannak Kainok is, de mind egy család vagyunk. És úgy tekintünk egymásra. Úgy szeretjük és úgy is bántjuk egymást, ahogy testvér teszi a testvérrel. Sokszor felcsapnak az indulatok, máskor meg szent a béke – de akár így, akár úgy egy dolog érződik: fontosak vagyunk egymásnak, s ami ebben a legjobb – a gyerekek is érzik és tudják ezt. Nyári táboraink mindegyike a szebbnél szebb példák sokaságát adja erre, ahogy ezek a srácok és lányok gondoskodnak egymásról, nagyok a kicsikről. Nem egyszer könnyes szemmel nézzük őket, hogy mennyivel jobban értik és megélik ezt a testvériség, mint sokszor a felnőttek. Az igazi varázsa ennek a közösségnek ebben rejlik.
Kapcsolódó cikkek:
„Laura-Ház” – „ HiSszük hoGy Fontosak”
Bethlen Gábor Magyar Nyelviskola – Calgary (Kanada)
30 éves a Hamiltoni Arany János Magyar Iskola – Kanada
Reményik Sándor Magyar Iskola – Los Angeles
Nagyköveti látogatás Vancouverben és a Kálvin Magyar Oktatási Szövetségnél
Bartók Béla Bostoni Magyar Iskola és Óvoda (BOSKOLA)
Bécsi Magyar Iskola
Kálvin Magyar Oktatási Szövetség – Vancouver
