Előzmény:Várady Judit: Hogyan lehetsz sikeres munkavállaló? – 1. részlet
Korábban már olvashatták ebben a rovatban Várady Judit nagysikerű könyvének ízelítőjét, amit folytatva most újabb részletekkel egészítünk ki. Ezek a részek már önmagukban is rengeteg, szinte nélkülözhetetlen tanácsokkal látják el azokat, akik szeretnék megtalálni a számukra ideális munkát. A könyv felkészíti az olvasót a sikeres interjútól kezdve az örömteli munkavégzésig és sikerig. Aki igazán sikeres munkavállaló szeretne lenni, mindenképpen javasoljuk, hogy olvassa el a teljes könyvet. Megéri!
Sikeres emberek bölcs tanácsai
Módszertani útmutató
Az alábbiakban olyan módszertani tanácsokkal ismerkedhetsz meg, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy sikeres ember válhasson belőled. Az itt olvasható tanácsok, sikeres emberek élettapasztalataiból gyűltek össze. Olvasd el őket többször, gondolkozz el rajtuk, próbáld meg gyakorolni. Meglátod, ha már tizedszer veszed a könyvet a kezedbe és elmélkedsz rajta, előbb utóbb elsajátítod. Napjainkban felnőtt emberek sok ezer forintot fizetnek egy siker kurzusért, ahol ugyanezeket tanítják. Megpróbálják elsajátítani a helyes viselkedés, a siker titkait. Felnőtt embernek ez már nehéz, beidegződtek a mozdulatai, szokásai. Ezzel a segédkönyvvel próbáljuk mindezt átadni. Te most vagy a pályád elején, Neked még minden lehetséges, csupán önbizalom, és akarat kérdése a siker. Kérlek, a saját érdekedben olvasd el az alábbiakat!
Talán az első kérdésed: hogyan lehet meggazdagodni?
A meggazdagodásról könyvtárakat összeírtak, pedig igazából a titka roppant egyszerű: egyetlen, öt szóból álló mondatban meg lehet fogalmazni az abszolút tuti megoldást…
Költs kevesebbet, mint amennyit keresel!
Ilyen egyszerű! Mintha egy szemernyi csalódottságot látnék a szemeidben? Valami trükkösebbre számítottál? Pedig ez az alfa és az omega. Még soha senki sem gazdagodott meg úgy, hogy többet költött, mint amennyit keresett. Miért van az, hogy az emberek nagy tömegei mégis megpróbálják, minden nap módszeresen mindenüket elverni? Sejtéseim vannak. Lényegében az egész reklámipar azon gondolkodik, hogy ezt az öt szót kiverje mindenkinek a fejéből. MOST olcsóbb! MOST kétszer annyit kapsz! MOST ingyen légkondival! Vedd meg MOST!
Most tedd a szívedre a kezed megszenvedtél a pénzéért? Naná! Keményen küzdöttél érte? Hajaj! Elviselted a kiállhatatlan főnököd minden rigolyáját, túlóráztál, hajtottál, a beled is kilógott. Akkor most miért vered el azt a szegény pénzt, amiért ilyen kemény megdolgoztál mindenfajta kacatra? Legalább egy szerény részét fektesd már be a jövedelmednek, az is elég lenne ahhoz, hogy később életed legnagyobb céljait valóra válthasd…
Igazából van egy nagy titka a gazdagoknak (azon kívül, amit leírtam, hogy kevesebbet költenek, mint amennyit keresnek), és ez így hangzik: Nem csak az ember dolgozhat a pénzért, hanem a pénz is az emberért! Ha azt hiszed ez valami trükkös dolga a gazdagoknak – tévedsz. Távolról sincs így! Ezek a lehetőségek mindenki számára adottak. Kérdezz meg egy pénzügyi tanácsadót!
És most nézzünk pár más jellegű okos dolgot:
Húzd ki magad!
A egyenes tartás nemcsak az egyenes testtartást jelenti, nem csupán azt, hogy személyiségünk egyenes, hanem azt, hogy igényes is legyen. Arra kell törekedned, hogy testtartásod, és szellemi tartásod is egyenes legyen. Ha teljes személyiséged egyenes, akkor minden lehetséges életszituációban meg tudsz majd felelni. Önbizalmat és biztonságot sugárzó belső és külső nyugalommal és fölénnyel uralhatod életed. Az egyenes személyiség szükségképpen sikeres is. (Természetesen a sikert sokféleképpen értelmezheted. Nem egy sikeres átejtésről, csalásról van szó, hanem a lehető legsikeresebb, társadalmilag elfogadható magatartásról.)
Az öntudatos és sikeres életvitel megvalósításához mindenekelőtt ezt az egyenes tartást kell elsajátítanod. Fontos, hogy soha ne hajolj meg az emberek és a körülmények előtt, hanem önállóan, öntudatosan és célratörően elérd, amit akarsz – hogy személyiséged mágnesként vonzza magához a sikert.
Személyiségünk egyik – fontos, de nem a legfontosabb – összetevője a TESTTARTÁS. Az egyenes testtartást bárki elsajátíthatja, aki tisztában van a jelentőségével. Később látni fogod: milyen laza könnyedséget és elszánt magabiztosságot kölcsönöz ez a testtartás egész életviteledben.
Tanuld meg, hogy mindig állj egyenesen! Ne állj slamposan, görnyedten, hajlott háttal, de feszülten, mereven sem – egyszerűen húzd ki magad!
Próbáld gyakorolni: nyúlj egyre magasabbra! Koncentrálj, hogy a fejtető egyre feljebb érjen! Könnyű léptekkel indulj el! Járás közben vállad tartsd lazán, ne húzd fel erőltetetten!
Állad ne húzd fel, tartsd nyugodtan, vízszintesen! A felfelé tartott áll a nagyképűség, az önteltség jele. A felegyenesedés kizárólag a fejtető segítségével történjen. Fontos a természetes és könnyed mozgás, erőltetettség, görcs nélkül. Tartsad magad teljesen lazán! Állj nyugodtan, biztos egyensúlyi helyzetben! Olyan könnyedén és lendületesen menj, mintha légpárnán járnál!
Csodálkozni fogsz, hogy már önmagában ettől az egyenes testtartástól mennyire megnő majd az önbizalmad, mennyivel magabiztosabb lesz a fellépésed. Személyiséged súlyának növekedését környezeted magatartásában mérheted le: azonnal reagálnak növekvő önbizalmadra, magabiztos fellépésedre. Sokkal könnyebben tudod majd kezelni az embereket!
Nemcsak a testtartás, legalább ilyen fontos a SZELLEMI TARTÁS is .”Ne add alább az igényeid!” E hasznos viselkedési stratégia így hangozhat:
Gondolkodásban se add alább!
Ne tömd tele agyad „másodrangú” gondolatokkal! Semmivel sem könnyebb kisstílűen gondolkodni, mint nagyvonalúan. Gondolkodásunktól függ, milyenek vagyunk valójában. Ami a gondolkodásunkra jellemző, az jellemző ránk is. Senki sem lehet nagyobb, jobb, nemesebb vagy akár sikeresebb, mint ahogyan a gondolkodás megelőlegezi. Törekedj tehát arra, hogy gondolkodásodban is igényes legyél – azaz a szellem tartása is legyen egyenes.
Gondolj csak bele: ha – anyagi lehetőségeidtől függetlenül – választhatnál: első vagy másodosztályon utazz, vajon nem minden esetben az első osztályt választanád? Mi akadályoz meg tehát abban, hogy gondolkodásod is „első osztályú” legyen?
Az élet senkinek sem ad többet, mint amennyit elveszünk tőle. A munkaközvetítő irodák tapasztalata szerint az álláskeresők többsége a rosszul fizetett állásokat pályázza meg, a jól fizetett állásokra kevesen jelentkeznek. A csúcskategóriájú állásokat szinte senki sem meri megpályázni. Vajon miért? Talán már ki is találtad: szinte senki sem gondolkodik igényesen, vagy legalább is nagyon kevesen.
Ha szeretnél kiemelkedni a tömegből, ha szeretnéd, hogy felnézzenek rád, el kell sajátítsd az egyenes tartást.
Céljaid, valamint a végrehajtásukhoz, a teljesítményhez szükséges energia gondolkodásod függvénye. Bizonyos, hogy senki sem szórna önszántából egy marék szemetet kocsija benzintankjába. Hasonlóan káros gondolkodásunkban is a szemét, a hulladék. Ilyen szellemi hulladék többek között a kudarc, a kétségbeesés, a félelem, a gyűlölet. Ezek éppen ellentétei mindannak, ami naggyá és erőssé tehet. Az igényesen gondolkodó ember a destruktív hangulatoktól is szabadulni igyekszik.
Ne ragadj le a jelennél! Bármilyen kellemetlen szituációba kerülnél is, a jövődről gondolkodj igényesen. A gondolkodás ugyanis kreatívan alakítja a jövőt.
Tedd fel magadnak a kérdést: Hogyan lehetnék jobb (minőségi növekedés)? Illetve: Hogyan tudnék többet tenni (mennyiségi növekedés)? Kezdj el ismét valamit tanulni, bővítsd ismereteid! Építőanyag hiányában nem lehet építkezni. A szellemi igényesség csak az igényes gondolkodás révén érhető el.
Elég a napnak a maga baja
Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy nyílt vagy titkos ellenfeleink az „Oszd meg és uralkodj!” elve alapján törnek előre. Az „Oszd meg és uralkodj”! elve minden kétséget kizáróan hatásos. Használd hát ki Te is! Hogy életviteled minél sikeresebb legyen, általános elvként tartsd szem előtt a következőt: Elég a napnak a maga baja! A legerősebb ember is megtántorodik, ha mindennap a tegnap és a ma terhét is magával kell cipelnie. Világos és egyszerű a konzekvencia: aki túl sok terhet cipel magával egyszerre, testileg, szellemileg és érzelmileg is kimerül.
A legtöbben szükségtelenül hordozzák gondolatban mindennap a következő nap terhét. „Mihez kezdek majd?” … „Nem lesz ebből baj?” … „Jut-e majd erre időm?” … „Hogy tudom majd ezt mind elintézni?” … és így tovább.
Képzeletben már ma elvégzik másnapi munkájukat, mai megterhelésüket megtetézik a másnapival, sőt a harmad- meg negyednapival is.
Azután ráadásul újragondolják az előző nap elvégzett feladatokat. „Nem lett volna jobb a másik megoldás?” … „Talán mégis másképp kellett volna dönteni…” „Hogyan nézhettem el valamit, ami ennyire nyilvánvaló,” … és így tovább, újra meg újra.
A gondolatban újravégzett tegnapi, tegnapelőtti, sőt esetleg azelőtti munka terhe hozzáadódik a holnap és holnapután előre végiggondolt megterheléseihez.
Eközben mindenki előtt ott áll a ma feladata. Aki munkája közben gondolatban újravégzi az elmúlt napok munkáját, és szorong a következő napok feladatai miatt, könnyen összeroppanhat a hihetetlen terhelés alatt.
Ne ess ebbe a hibába! Elég a napnak a maga baja. Osszad fel életed egynapos szakaszokra! Mindig válaszd le a „tegnapot” és a „holnapot”. Mindig az adott napnak, a mának élj! Így mindig csak egyetlen nap feladataival kell megbirkóznod. Ez pedig könnyen uralható.
Oszd fel a napot az előtted álló feladatokra, majd mindig csak az aktuális feladatra koncentrálj! Mindig csak egyetlen, a pillanatnyi feladatra. „Ha döntöttél és döntésed alapján cselekedtél, ne töprengj tovább a dolog kimenetelén.”
Ne szorongj a későbbi teendők miatt sem, s ne engedd, hogy a hullámok összecsapjanak a fejed fölött! Szépen, sorjában, egyesével oldd meg a problémákat, úgy, ahogy a homokszemek peregnek le a homokórában sorban, egymás után.
A problémák kezelése
Nézzünk szembe a tényekkel: ez a világ nem a legtökéletesebb. Tele van zűrzavarral, viszontagsággal, kínos helyzetekkel és kellemetlen emberekkel, (akik nyilván nem természetüknél fogva barátságtalanok, hanem inkább valamilyen szellemi-lelki betegségben szenvednek). Az a lelkes optimista, aki szerint a világ csupa öröm, megfeledkezik az ürömről.
Hogyan kezeljük a kellemetlen körülményeket, szituációkat és embereket?
Az első csoportba azok a kellemetlen körülmények, helyzetek és emberek tartoznak, amiken és akiken csak keveset vagy egyáltalán nem tudunk változtatni. Természetesen próbálkozhatunk a változtatással, legtöbbször azonban kár a fáradságért.
Tegyük fel, hogy valamilyen kínos szituáció vagy emberi kapcsolat esetében úgy érzed, hogy nem tudsz (vagy nem akarsz) változtatni a helyzeten. Ezzel a probléma még megmaradt, nem hárult el. Lelki nyugalmad érdekében azonban mégis le kell számolnia vele. Mit tegyél?
„Próbáld meg elfogadni azt, ami van. Valamennyi probléma kezelésének ez az alapfeltétele”.
Ahol nem tudsz győzni, ott ne harcolj, törődj bele a megváltoztathatatlanba! Orientálódj inkább másfelé. Ha a sors bezár egy ajtót, a hit kinyit egy másikat. Keressed meg a nyitott ajtót!
És most nézzük a második típusú, a megoldandó és meg is oldható problémákat. Ezek sokféleképp kezelhetők.
Azonnal és a lehető legkörültekintőbben bontsd összetevőire a problémát, és az összetevőket jegyezd fel. Rögzítsd írásban, mi a probléma oka. (Később természetesen ezt gondolatban is elvégezheted.)
Zárd ki azokat az aspektusokat, amelyek nem egyeznek a véleményeddel. Mindig a nyilvánvaló, az objektív tényekből kell kiindulni.
Írásban vázold a sikeresnek ígérkező megoldási javaslatokat. Végül válaszd ki, melyik megoldási javaslatot érdemes kivitelezni!
Döntsd el, hogy ez a legjobb megoldás kizárólagos-e. A többi megoldási javaslatot felejtsd el!
Ha lépésről lépésre követed a fenti probléma-megoldási módszert, a legsúlyosabbnak tűnő problémák sem okoznak majd gondot: csodálkozni fogsz, hogy milyen könnyedén úrrá leszel a nehézségeken.
Tények – vélemények
Ne emeld véleményedet a tények rangjára! Igen súlyos következményekkel járhat. Felesleges és káros, ha egy kellemetlen eseményt felnagyítunk, ha egy tényállást negatív véleményekkel tovább dramatizáljuk.
A vélemények könnyűek. A tényeknek súlyuk van. Ne felejtsd: egész jövődet meghatározó döntéseid megbízhatósága attól függ, tudsz-e különbséget tenni vélemény és tény között!
”A szürke tartomány”
Az emberek általában úgy gondolkodnak, hogy a világ vagy fehér, vagy fekete. Azt hiszik, bátran, határozottan és sziklaszilárdan állást kell foglalniuk valamelyik pólus mellett. Van ennél sokkal alkalmasabb életvitel, hogy súrlódásmentesen, könnyedén és biztonsággal érjük el célunkat.
Ne ragaszkodj ahhoz, hogy erődítményt formálj nézeteidből és elvárásaidból. Az erődítmény ugyanis egy szempillantás alatt saját magunk börtönévé is válhat. Ha nézeteinket nem harcos követelésként éljük meg, ugyan minek az erődítmény? A cél felé vezető úton minden erőd hátrahagyott barikád csupán, életünkben a cél a lényeges.
Ha megfigyeljük, ráébredünk, hogy az életben valójában semmi sem tisztán fehér vagy fekete, nem egyértelműen jó vagy rossz. Csak a gyerekek gondolják így, meg azok, akik sohasem válnak felnőtté. A radikális következetesség dicséretes ifjúkori erény, a lelkesedés, a spontaneitás és sok értékes impulzus hordozója, később azonban már csak merevség, makacsság, ami igen problematikus, és a siker útjában áll.
A felnőttek társadalma elnézően mosolyog vagy felháborodik az ifjúság viselt dolgain. Intézkedik, szervez, tárgyal a fekete és a fehér határok átfedésében.
Jegyezd meg: a világ nem fehér és fekete: a dolgok a két szélső pólus között lüktetve összekeverednek, ahol mindenki jó szándékkal, őszintén kifejtheti álláspontját, mert ez a megértés, a megegyezés és a kompromisszum tartománya.
Ahol egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik
„A legsötétebb nap is véget ér, s új nap virrad rád”. Mindig így volt, és szerencsére ezután sem lesz másképp.
Mindnyájunknak vannak nehéz napjai. És minden nehéz napra új nap virrad. Maga az élet veszi le a vállunkról a ma terhét, csökkenti a fájdalmat és a bánatot: kezdődhet az új nap. Jó lenne, ha az élethez így tudnánk hozzáállni!
Minden nagy fájdalomra kerül gyógyír idővel. Minden nap közelebb hozza a gyógyulást. Ezért a nehéz napokat türelemmel kell viselnünk, tudván, hogy meg kell várnunk, amíg a seb begyógyul.
Jól tudjuk, de ha rákerül a sor, nagyon nehéz meg is valósítani. Mindnyájan elkövettük már azt a hibát, hogy nap mint nap átadjuk magunkat a fájdalomnak, s ezzel megállítjuk a gyógyító időt. Ha újra és újra felidézzük az átélt fájdalmakat, megéljük bánatunkat, hátráltatjuk a seb gyógyulását, fájdalmunk enyhülését.
Bánatunk általában nem is ülne meg sokáig, ha nem élnénk át fent említett módon újra meg újra. Meg kell tanulnunk a bajokat a természet bölcs elrendezésének megfelelően a tudatunkkal szembesíteni, mondván: „Majd elmúlik!” Ha pedig megoldhatatlan problémával találkozunk, el kell fogadni, úgysem tudunk változtatni rajta.
Ne kötődj gondolatban olyasmihez, ami végérvényesen elveszett. Bele kell törődni a veszteségbe. Mi értelme lenne egy süllyedő hajó fedélzetét súrolni? Ha süllyed a hajónk, új hajóra van szükség. A döntés a kezünkben van.
A jövőnek sok ajtaja van, s ezek a természet bölcs rendje szerint nyitva állnak a számunkra. Nagy igazság, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott egy másik kinyílik. Rengeteg időt vesztegetünk el a zárt ajtók előtt zokogva, ahelyett hogy megkeresnénk a nyitott ajtót és határozottan továbbmennénk.
Az a tudat, hogy a legsötétebb nap is véget ér egyszer, belső erőt ad. Jó tudni, hogy sosem kell nehezebb terhet vinnünk, mint amekkorát elbírunk. Akkor lesz túl nehéz a teher, ha lehorgonyzunk régi gondjainknál, ha ma, a tegnap és a holnap terhét is cipeljük.
Minden napnak megvan a maga terhe. Egy nap súlyát elbírjuk. Biztassuk magunkat! Ha tegnap átvészeltem, ma is át fogom vészelni. Bárhogy lesz is holnap, át fogom vészelni!
Nem tudjuk, mit hoz a holnap, az azonban biztos, hogy másképpen lesz, mint ma, mert az életben egyetlen dolog biztos: a változás. Nem tudjuk, milyen változás jön holnap, ám személyes beállítottságunkkal, elvárásainkkal számunkra kedvező – vagy kedvezőtlen – irányba befolyásolhatjuk.
Élj úgy, hogy mindig a jót, a számodra legkedvezőbbet várd! Így, ha életedben valamely sötét napon becsukódik előtted egy ajtó, kinyithatsz egy másikat, és másnap új, ígéretes nap kezdődik.
Élj harag nélkül!
Gyakran gyötrődsz valamely bosszantó, bár már jelentéktelenné vált incidens miatt. Felejtsd el! Ne vesztegesd rá az idődet!
A bosszantó eseményre előbb-utóbb rárakódik a sok egyéb benyomás, ami a következő hét, hónap, év folyamán ér, és elfelejted. Miért ne felejthetnéd el azonnal? Miért fecséreld az időt olyan apró-cseprő bosszúságra, ami előbb-utóbb úgyis feledésbe merül?
Gondoljuk arra, hogy tudatnak van egy saját, a kellemetlenségek elhárítására és az örömteli események befogadására szolgáló önvédelmi rendszere. Alkalmazd hát, hogy a jelentéktelen bosszúságokat minél hamarabb elfelejthesd! Miért rontanád közérzetedet, miért zavarnád meg öröm iránti fogékonyságodat, ha egy hét, egy hónap, de legkésőbb egy év múlva már arra sem emlékszel majd, mi volt a kellemetlenség forrása?
Mától fogva próbálj gyorsan és tökéletesen felejteni. Meg fogsz lepődni, hogy jó közérzeted és hangulatod milyen jó hatással lesz a környezetedre is.
Néhány hasznos tanács
– Ha észreveszed, hogy valamilyen jelentéktelen kellemetlenség vagy bosszúság megüli a kedélyed, ne pazarolj rá több gondolatot. Előbb-utóbb úgyis elfelejted majd, tehát inkább már most, azonnal felejtsd el!
– Gondolj arra, hogy a tudat azon munkálkodik, hogy megvédjen a bosszúságtól, és azt hangsúlyozza, ami örömteli. Ne felejtsd el, hogy a tudat nem más, mint – Te önmagad.
– Segíts hát a tudatodnak: ne vegyen tudomást a kellemetlenségről. Gondolataid próbáld a kellemetlen incidenstől minél távolabbi témákra összpontosítani.
– Ne nagyítsd fel a kellemetlenséget. Ne reagálj ingerülten, legjobb, ha egyáltalán nem is reagálsz! Hajítsd el haragot!
A mindennapos kis bosszúságok és sérelmek felhalmozódva áthághatatlan heggyé nőhetnek. Ha védetlenül állunk velük szemben, könnyen gyomorfekélyt, magas vérnyomást és egyéb pszichoszomatikus panaszokat okozhatnak. Ne engedd, hogy teherként rád nehezedjenek!
„A harag ostobasággal kezdődik és bánattal végződik”. A modern pszichológia még hozzáteszi, hogy a harag gyakran és hevesen felszínre tör, az azt követő bánat viszont gyakran elfojtva, bűntudat formájában erjed tovább a tudatalattiban.
Fogadd meg: „Semmi sem torzítja el, semmi sem alacsonyítja le az embert annyira, mint a düh. A harag jobban megsebzi azt, akit megszállt, mint azt, aki ellen irányul.”
Hessegesd el tehát a bosszúságot, mint valami szemtelen szúnyogot! A szúnyogok ellen védekezünk. És a harag ellen?
Nem szabad mindig, minden terhet átvállalni
Jegyezd meg ezt a tanmesét! Az elmeosztályon egy látogatónak feltűnt, hogy az egyik beteg egy fejjel lefelé fordított talicskát tologat. Megkérdezte, miért? „Nem vagyok bolond! – hangzott a felelet. – Tegnap rendesen tologattam, és örökké telepakolták.”
Válasza alapján talán el is bocsáthatták volna a férfit az intézetből, hiszen olyan felismerésre jutott, ami sok egészséges embernek is becsületére vált volna. Sokan szabad elhatározásunkból folyton magunk előtt toljuk a megrakott talicskát, és roskadozunk a súly alatt. A talicskán mások számtalan gondja, baja, problémája van és a hozzájuk kapcsolódó teendők. Igen sokan merő jó szándékból egész életünkön át mások terhét is magukkal cipelik – a végkimerülésig.
Nem szabad mindig minden terhet átvállalni! Néha fordítsuk fel a talicskát, ürítsük ki!
Reggelente elolvasom az újságot. Minden hír közvetlen felszólítás számomra: változtatni kellene az állapotokon, segíteni az embereken. Gondolatban komolyan és lelkiismeretesen keresem a kiutat a legkétségbeejtőbb helyzetekből. Ezek a szituációk azonban valójában igen távol állnak tőlem. Nagy részük a világ olyan távoli helyein játszódik, ahol sohasem jártam és valószínűleg nem is fogok. Soha senki nem kérte, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozzam. Reményem sincs, hogy közelebb hozzam a megoldást, mégis cipelem a terhet. Ideje, hogy felfordítsam a talicskát!
Ha valóban hatékony akarsz lenni, ki kell tudni választani azokat a feladatokat, amelyeket felelősséggel fel tudsz vállalni. Ha egész életedben segítőkészen tologatod a talicskát, rengeteg problémát, bajt, gondot, terhes feladatot, nem kívánt felelősséget vállalhatsz át, és senki nem lesz rád tekintettel. Erre rakódnak még saját problémáid, az ország, sőt talán a világ gondjai. Ekkora súly alatt előbb-utóbb összeroppan a talicska – és Te is. Ugye nem ezt akarod?
Ügyelj arra, hogy mindig csak a választott problémákat és feladatokat vállald fel. Akkor, bármilyen nehéz legyen is a teher, könnyűnek tűnik majd, nem nyomasztó kötelezettség lesz, hanem önkéntes, örömmel vállalt feladat. Életedet pedig a terhek ellenére is értelmesnek fogod érezni, és boldog leszel.
Mi az, ami van? Mi az, ami nincs?
„Ritkán törődünk azzal, amink van, inkább azon töprengünk, mink nincs.” Az ember hajlamos úgy érezni, hogy boldogtalan. Elég, ha egyetlen napig vagy egy óráig vagy akár csak egy percig is azon töprengünk és sopánkodunk, mi mindenünk nincs, s egészen biztos, hogy jó időre nyomban nagyon szerencsétlennek érezzük magunkat. Mindnyájan, még a szerencse kegyeltjei is, számtalan olyan dolgot fel tudnánk sorolni, amit szeretnénk ugyan, de nem adatott meg nekünk. Dolgainkat egészen más beállításból is szemlélhetjük.
Az első lépés: az igények korlátozása. Tudatosítsuk magunkban, hogy sok – nagyon sok – dologra egyáltalán nincs szükségünk, és nem is vágyunk rá igazán. Talán még soha nem sikerült igazán átgondolni, hogy az embernek az anyagiakat tekintve milyen kevés kell ahhoz, hogy boldog legyen.
Néhány hajótörött huszonegy napon át hánykolódott egy mentőcsónakban a Csendes-óceánon, teljes reménytelenségben. Szerencsére megmenekültek. Amikor arról kérdezték őket, mi volt borzalmas szenvedéseik legfontosabb tanulsága, egyikük így válaszolt: „Ha az embernek van elég ivóvize és ennivalója, legyen boldog, és ne panaszkodjon”.
A történettel csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy ne légy indokolatlanul boldogtalan. Tudatosítsd magadban, hogy milyen kevéssel is be lehet érni. Hiszen nemcsak az ivóvizünk és a napi élelmünk van meg. Ha ennél több van, boldogabbak lehetünk. Ilyen egyszerű.
Ebből a hozzáállásból életünk során mindennap hozzáadódhat valami új, valami fontos a boldogságunkhoz. Boldogabbak lehetünk, mert máris többet gyűjtöttünk össze, mint ami feltétlenül szükséges, és amink még lesz, javítja anyagi és szellemi egyenlegünket. Sikeresebbek leszünk, mert nem a sürgető kényszer nyomása alatt cselekszünk.
Azt nézd, ami jó és örömteli ért az életben, ne azt, hogy mi nem adatott meg. Tanuld meg felismerni és értékelni a jót!
Toleráljuk a másságot!
Ha valahol a világon járványos betegség, pl. malária tífusz stb. jelentkezik, azt azonnal regisztrálják, majd minden rendelkezésre álló eszközzel, költségeket nem kímélve nekilátnak megfékezésének. Szükség esetén a külföld is a bajba jutott ország segítségére siet, félretéve az egyébként fennálló politikai ellentéteket.
Úgy tűnik, sajnos, hogy az anyagi érdekeken felülemelkedő, valóban humanitárius segítség csak a testi betegségek esetében mobilizálható. Mit tegyünk a szellem, a lélek, az érzelmi élet betegségeivel?
Valamennyi ország lakosságának jelentős része a gyűlöletjárvány áldozata. Ha szellemi-lelki egészségünkről ugyanannyit tudnánk, mint a testi egészségről, a gyűlöletjárványt sokkal veszélyesebbnek tartanánk, mint a malária- vagy tífuszjárványt.
Mindenekelőtt érdemes meggyőződni róla, hogy az említett gyűlölet valóban létezik, vagy csak valamilyen nem létező fantomról beszélünk. Kár szépíteni. A bizonyítékok lesújtóak. Megállapításunkat mindennap ezer meg ezer eset támasztja alá. Gyűlöletjárvány tombol.
A gyűlölet nem testi betegség, hanem a szellem, a lélek, az érzelmek betegsége, s mint ilyen kezelésre szorul. A kísérőjelenség, a testi károsodás súlyos ugyan, ez azonban nem a betegség maga, hanem annak csupán hatása. A legtöbb kezelési javaslat mégis ezt a testi kihatást veszi célba, nem magát a betegséget.
Súlyos gond, hogy a gyűlöletnek ezerféle kiváltó oka lehet, és a legkülönbözőbb formában jelentkezhet. Az ember egész életét átszövő gyűlöletérzésnek is rendkívül sok kiváltó oka lehet, ennek megfelelően sokrétű terápiára van szükség. Például valamely társadalmi csoport gyűlöletének oka rossz körülményeikben keresendő, mely körülményeket a vele szemben álló csoport nemcsak, hogy nem tart rossznak, hanem egyenesen „jogosnak” érzi, és minden erejével megpróbálja fenntartani. Minden gyűlölettel teli szociális, politikai, nemzeti és nemzetközi összetűzésnek ez az alapja.
Ugyanezen a ponton, az összetűzések kiváltó okánál kell kezdeni a gyógykezelést. A gyűlölet mindig két különbözőképp vagy egymással ellentétesen gondolkodó, érző és cselekvő egyén vagy csoport konfrontációja során lángol fel. A gyűlölet forrása a mássággal, az ellentétes nézetekkel szembeni intolerancia, a megértés hiánya.
A jelenség fejlődéstörténeti okokra is visszavezethető. Ezek felismerése ismét megvilágít néhány részmegoldást.
Létezik néhány olyan hozzáállás és magatartásforma, amely képes a személyek, csoportok, egész népek vagy fajok különbözőségéből és ellentéteiből eredő gyűlölet legyőzésére:
1. Világosan kell látnunk, hogy a másságnak és az ellentéteknek nem feltétlen velejárója a gyűlölködés.
2. Mindig azt kell felfedezni, felismerni és hangsúlyozni, ami bennünk hasonló. Emberekről lévén szó, könnyen találhatunk hasonlóságokat.
3. Toleráljuk a másságot. A toleranciát természetesnek kellene vennünk, hiszen a fajok, a vélemények és a cselekvések pluralizmusa által csak gazdagodunk.
Ezzel a hozzáállással és magatartással sikerrel vehetjük fel a harcot a mindent elsöpörni készülő gyűlöletjárvánnyal szemben.
Ez azonban még csak a kezdet. A rengeteg ember, csoport és nép között a gyűlölet igen sokféle ok miatt, bármikor fellobbanhat. Gondolkodj el rajta, mi a teendő ebben az emberiség jövőjét érintő, égetően fontos kérdésben.
És még egy utolsó, idevágó gondolat: A jóakarat légkörében a gyűlölet nem fejlődik ki. Mindnyájunknak, saját erőnkhöz mérten azon kell munkálkodnunk, hogy valamennyi embert, társadalmi-politikai csoportot, népet ill. fajt a jóakarat légköre vegyen körül.
Ez a gondolat nem új keletű, jó kétezer éve közismert. A Földön a békesség érdekében azóta is a jóakaratú emberek munkálkodnak.
Beszélj!
Sikerünk nem kis mértékben függ attól, vajon hogyan tudunk megszólalni, mit mondunk, kivel beszélgetünk és mikor szólunk. Tapasztalatból tudom, hogy az ember úgy tanulhat meg folyékonyan beszélni, hogy egyszerűen – beszél.
Vágj bele, beszélj! Ne félj, fog menni! Minden kötetlen beszélgetés a saját törvényszerűségei szerint folyik és ér véget. Ha nem várunk választ, valószínűleg nem is kapunk. Ha folytatni szeretnénk a beszélgetést, tegyünk fel egy további kérdést. Minden beszélgetés (vagy egy beszélgetésen belül egy új téma bevezetésének) kezdetén bátran valljuk be, hogy valamit nem tudunk, hogy mit szeretnénk tudni, hogy mi érdekel, és kérjük meg beszélgetőpartnerünket, adja meg a szükséges információt. „Az emberek boldogok, ha elmagyarázhatnak valamit a másiknak, és időt és fáradságot nem kímélve, szívesen meg is teszik”.
Minden emberrel arról kell beszélni, ami a legjobban érdekli, vagyis saját magáról! Alakítsd úgy a bevezető kérdésedet, hogy partnered úgy érezze, beszélhet magáról. Hallgasd meg! Meg fogsz lepődni, hogy a figyelmes hallgatás mennyire megszünteti a gátlásokat, és egyben támpontokat is ad a továbbhaladáshoz. Érezhetően egyre sikeresebb beszélgetéseket folytathatsz majd.
De vajon nem elvesztegetett idő-e a hallgatás? Nyílik-e utána még alkalmunk, hogy jó sokáig folyékonyan beszéljünk? Természetesen minden beszélgetésben részt kell vennünk: röviden, de aktívan, amivel máris szerezhetünk egy kis társalgási gyakorlatot. Ez persze nem elég, a folyékony beszédet legjobban folyamatos beszéddel lehet begyakorolni. Ehhez nyilvánvalóan nem hívhatunk segítségül beszélgetőpartnert, hisz halálra unná magát. Magunkban gyakoroljunk, a következők szerint: beszélgessünk magunkkal. Képzeld el, hogy rádiósként egy félórát ki kell töltened spontán, üresjárat nélküli beszélgetéssel. Ha egyedül vagy otthon, például szobáról szobára járva leírhatod, amit látsz. Normális társalgási tónusban beszélj, szünetek nélkül. Írd le szavaiddal a bútorokat … hol és mikor vásárolták szüleid… mit kellene esetleg kicserélni, megjavítani stb. Milyen a fal, a padló, a mennyezet, mi szorul javításra. Beszélj, beszélj… szünet nélkül … folyékonyan.
Végezetül arra is érdemes odafigyelni, kivel beszélgetünk. Minél többet forgunk sikeres emberek között, annál sikeresebbek leszünk magunk is.
A gyakorlás kedvéért, illetve kollegialitásból és emberségből mindenkihez kedvesen közeledj, kollégáidhoz, főnökeidhez.
Főnöködnek nyugodtan számolj be esetleges ötleteidről, amik a cég számára előnyt jelenthetnének, de csak akkor, ha javaslatod valóban támadhatatlan és sebezhetetlen. Ne ámítsd magad! A főnök nagyobb tapasztalata és magasabb pozíciója révén (feltéve, hogy méltán lett elöljáró) sokkal többet tud, mint egy ifjú, kevésbé tapasztalt alkalmazott vagy a beosztottak általában.
Mindez természetesen nem zárja ki, hogy másnak is legyenek újabb és jobb ötletei, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy fölöslegesen semmiképp se kockáztass. Javaslataid mindig kérdés formájában fogalmazd meg! Valahogy így: Azon tűnődtem, hogy … (és itt jön a javaslat). Vagy: Mit szólna hozzá, ha … Vagy: Felmerült-e már mint lehetőség, hogy … (és itt jön az ötleted). Vagy: Ön szerint mi lenne, ha… (és most jön a javaslat).
Ha javaslatodat szerényen, kérdés formájában adod elő, de elutasítják, ezt válaszolhatod: „Ez bennem is felmerült, de – tekintettel nagyobb tapasztalatára – szerettem volna az ön véleményét is hallani, hisz úgyis önnek kellett volna áldását adnia rá. ” Így főnököd – minthogy önérzetét nem sértetted meg – nem veszi zokon a javaslatot, sőt ellenkezőleg, megjegyzi magának, milyen konstruktív munkatárssal van dolga.
Ha a javaslatod elfogadják, akkor az ötletért valamilyen formában elismerés jár. Fogadd tárgyilagosan és szerényen. Ha tehát javaslataiddal kérdés formájában hozakodsz elő, akkor a dolog kockázatmentes, és alapjában véve csak előnyöd származhat belőle, függetlenül attól, hogy elfogadják-e az ötletet vagy sem. Remélem most már érted mit jelent a fenti cím, hogyan egyengetheti utadat beszédkészséged a siker felé, hogy a helyes viselkedés a folyékony beszéddel kezdődik, és sikere attól függ, hogy kinek, mit és hogyan mondasz.
Mások szemével
Próbáljunk belehelyezkedni a másik helyébe, próbáljuk magunkat környezetünk szemével látni. Nem lehetetlen, de sokak számára igen nehéz. Szakítanunk kell sok megszokott viselkedésformánkkal, ami nem egyszerű ugyan, de mindenképpen izgalmas.
Legtöbben egész életüket úgy élik le, hogy azt hiszik: ők a világ közepe. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy állandóan magukból indulnak ki, és mindent – másokat, az eseményeket – saját magukra, családjukra, barátaikra vonatkoztatva szemlélnek. Nem szégyen ez, hanem velünk született ősi, történelem előtti ösztön. Őseink kénytelenek voltak mindig saját szemszögükből és törzsük szemszögéből szemlélni az ellenséges külvilág hatásait és fenyegetéseit. Ősi ösztön tehát, és mint ilyen, egy kissé primitív is.
Gondoljuk át tehát, mi történne, ha fordítva járnánk el, és beleképzelnénk magunkat mások, környezetünk helyébe. Végiggondolnánk, milyen szükségleteik, vágyaik, reményeik, terveik, érdekeik lehetnek, s milyen élethelyzetben vannak. Saját elhatározásunkból amennyire csak lehet „megszűnnénk”, mivel a másik szemszögéből gondolkodnánk. Vajon mi történne?
Nézzük először, mi történne a félelemmel? Akkor félünk, ha úgy érezzük, valamilyen veszély fenyeget bennünket, családunkat, barátainkat vagy birtokunkat. Ha viszont nem saját magunkra gondolunk, megszűnik a félelmünk is. Ily módon kiküszöbölhetjük félelmeinket, szorongásainkat, aggodalmainkat.
Gondolj arra a szorongásra, ami akkor fog el, amikor (éppen valamilyen fontos esemény kapcsán) idegenekkel kell találkoznod és beszélned. Zavarban vagy, félsz, hogy esetleg nem keltesz jó benyomást, önérzeted csorbát szenved. Ha azonban nem magadra koncentrálsz, hanem mások szemével próbálod látni a világot, nem aggódsz tovább, milyen képet alkotnak majd rólad, és szorongásod alaptalanná válik. Megnyugszol, megszűnik benned a feszültség, az aggodalom. Sokkal jobb benyomást keltesz majd így.
Hogyan tudunk majd beszélgetni új látásmódunk hatására? Mi „megszűnünk”, mások viszont annál inkább jelen lesznek. Következésképp a beszélgetés teljes egészében beszélgetőpartnerünk családja, érdekei, sikerei, céljai körül forog majd. Mindenki ideális beszélgetőpartnernek tart majd, mert érdeklődéssel tudjuk hallgatni a másikat.
És még hosszasan sorolhatnánk a példákat, ám térjünk inkább át a legfontosabb pontra: hogyan tudjuk új szemléletünket viselkedésünk egészében megvalósítani?
Próbáljunk meg kitörni szűk szellemi és érzelmi keretünkből, ne barikádozzuk el magunkat saját gondjaink, idegességünk, szorongásaink, problémáink mögé. Képzeljük magunkat a másik helyébe, gondolkodjunk a másik fejével, nézzünk a másik szemével. „Szűnjünk meg” egy-egy kis időre.
Elsősorban olyankor lépjünk előtérbe, ha segíthetünk másokon, vagy a világban szerény képességeink szerint valamilyen pozitív változást idézhetünk elő. Amikor időnként „megszűnünk”, nem gondolunk a jutalomra, az elismerésre. Ezekben a nagyszerű pillanatokban valóban részeivé válunk annak a nagy Egésznek, amelyet másképp Végtelennek is szoktunk nevezni.
Hit nélkül nincs siker! Akarni kell!
Tegyük, amit tennünk kell, de ne tegyük, amit nem szabad! Ez voltaképpen nem más, mint a fegyelem. A fegyelem nem mindig könnyű: sokszor igen kényelmetlen, néha egyenesen gátlónak érezzük: Mégis megéri.
A testi önfegyelmet kétségtelenül sokkal könnyebb gyakorolni, mint a szellemi önfegyelmet. Gondolataink és érzéseink sokkal nehezebben kontrollálhatók, mint testünk. Ez azzal magyarázható, hogy az ember biológiai fejlődéstörténete során az agy később fejlődött ki, mint a test. Az ember valójában még mindig nem fejlesztette ki tökéletesen szellemi és lelki adottságait (miként a napi híradások is ékesen bizonyítják).
Tevékenyen alakítsd szellemi önfegyelmedet! Nézzük például koncentrációs képességedet. Képes vagy-e tizenöt másodpercen át egyetlen egyszerű gondolatra koncentrálni minden egyéb, zavaró gondolat nélkül? És harminc másodpercen át? Egy percen át?
A kizárólag szellemi önfegyelemmel elérhető, kontrollált koncentráció nélkül csupán kis töredékét érheted el mindannak, amit elérhetnél. A kontrollált koncentrációt mindnyájan elsajátíthatjuk szellemi önfegyelemmel, gyakorlással, tréninggel.
Még fontosabb, hogy gondolkodásunk maga is fegyelmezett legyen. Gondolataink határozzák meg ugyanis, hogy mik vagyunk, és főképp hogy mik leszünk.
Valamennyi nagy vallásnak és jelentős filozófiának fontos posztulátuma és a nagy emberek életvitelének fontos tanulsága, hogy minden ember az, vagy annak megtestesítője, amit gondol: annál könnyebben azzá válik, minél erősebben, minél nagyobb meggyőződéssel hiszi amit gondol!
Történelmünk során a jelentős személyiségek rendkívüli teljesítményüket annak köszönhették, hogy rendíthetetlenül hittek saját képességeikben és sikerükben.
A pszichológusok bebizonyították, hogy az ember mindent elérhet, amit elképzel és amiben hisz.
„A tényeket a hit szüli”, és „Terveink sikere vagy kudarca egy nagyon fontos tényezőtől függ, nevezetesen attól, mennyire hiszünk bennük. Alapvető igazság, hogy hit nélkül nincsen siker”.
A hit a fegyelmezett gondolkodás terméke. És csak a fegyelmezett gondolkodás koncentrálhatja ezt a hitet mindent uraló akarattá, olyan erős akarattá, amellyel felruházva minden célunkat elérhetjük.
„Akinek elég fontos az, amire törekszik el is fogja érni. Aki gazdag akar lenni, gazdaggá lesz; aki művelt akar lenni, műveltté lesz; aki jó ember akar lenni, jó ember lesz. Csak igazán kell akarnia.”
Lepketörténet
”A frissen kaszált rét fölött egy lepke röpködött ide-oda izgatottan. Valamit keres – gondoltam – , és nem találja. Lehet, hogy épp tegnap fedezte fel azt a világot, azt a különösen szép, feltűnő virágot, és nagyon megörült neki. Ma hajnalban azonban a rét gazdája szorgosan lekaszálta a füvet. Nem tudta, hogy ügyelnie kellene a virágra. Így hát az is a levágott halomban hervadt már a napsütésben.
Szegény pillangó nyugtalanul és kimerülten csapong ide-oda, keresi célját. Ám amit keres, már nem létezik!”
Milyen gyakran kerülünk magunk is hasonló helyzetbe! Tegnap még teljes erőbedobással, lelkesedéssel és szeretettel követtünk valamilyen célt, ami mára már nem létezik. Tegnapi lendületünk céltalanná és értelmetlenné vált.
Hogy hasonlatunknál maradjunk: pillangónk fáradhatatlanul röpköd tovább célját hajtva. Nem tehet másképp, természetének engedelmeskedik. Végül pedig más, még gyönyörűbb virágokra lel.
Így kell nekünk is mindig újabb és szebb, azaz magasabb célokat keresni. A lepkék világában rengeteg a virág. Életünkben hasonlóképpen számtalan új célra lelhetünk. Lehet, hogy mára összedőlt, amit tegnap célba vettünk, vágyaink „rétjét” egyik napról a másikra lekaszálták. Az élet rendje azonban az, hogy mindig újat keressünk, újra törjünk. Rájövünk majd, hogy csak akkor változhatunk meg, csak akkor nőhetünk fel, ha szakítunk elveszett tegnapunkkal, és teljes bizalommal és reménnyel a jövő felé fordulunk.
Ezzel a bizakodó szellemi és érzelmi tartással minden reggel új, ígéretes napnak nézz Te is elébe!
Tyúk vagy sas?
”A fiú a hegyek közt nőtt fel. Egy napon egy sziklaszirten álló fa tetején sasfészket talált.
Kivette a benne levő egyetlen tojást, hazavitte, és betette a baromfiudvarban a kotlóstyúk alá. A tyúk a sastojást is kiköltötte a sajátjával együtt. A sasfióka együtt játszadozott a csirkékkel az udvaron, annak biztos tudatában, hogy ő maga is csirke. Mivel azt hitte, hogy tyúk, úgy élt és úgy viselkedett, mint a tyúkok. Repülni sem próbált: jól érezte magát a bekerített baromfiudvaron.
Amint azonban nőtt és erősödött, a fiatal sas szívében megdobbant valami. Az volt az érzése, hogy ő nem lehet tyúk. Hirtelen rádöbbent, hogy valóban nem tyúk. Nem kell egész életét egy koszos baromfiudvarban töltenie. Hatalmas erőt és olyan képességeket fedezett fel magában, amiről eddig még csak nem is álmodott.
Repülni akart. És – mert hitt benne – tudott repülni.
Kitárta hatalmas szárnyait, és a levegőbe emelkedett. Egyre magasabbra és magasabbra. Egy magas hegycsúcson talált új otthont. Már csak az égbe nyúló hegyormok fölött körözött, fenn, a kristálytiszta levegőben – sas volt, a bátorság és szabadság szimbóluma.”
A természet leghatalmasabb erői – a hő, a hang, a nehézségi erő, az atomenergia – láthatatlanok. Hasonlóképpen láthatatlanok a leghatalmasabb emberi képességek – a gondolkodás, a hit, a szeretet, az akarat – is. Ezeket nem látjuk, csak érezzük csodálatos hatásukat.
Lássuk, mi a fenti történetünk mondanivalója. Amíg a sas tyúknak tartotta magát, tyúkként viselkedett. Amikor azonban tisztába jött valódi adottságaival és képességeivel, ereje és képességei megsokszorozódtak!
Ki-ki olyan mértékben mobilizálhatja erejét és képességeit, amennyire önmagába vetett hitét, önbizalmát növelni tudja.
Induljunk ki a következő, az életünk szempontjából döntő jelentőségű alapelvekből:
1. Amit elérhetőnek hiszünk, azt elérhetjük.
2. Meggyőződéseink által formálódunk.
A múlt nagy gondolkodói, filozófusok, pszichológusok és korunk sikerszakértői mind egyetértenek ebben. Nem tévedhetnek valamennyien!
„A tények a hitből születnek.” A hiányzó hit sem intelligenciával, sem képzettséggel, sem iskolázottsággal nem pótolható. „Gondolkozz eredményesen! Képzeld azt, hogy sikeres vagy, képzeld maga elé önmagad, amint célba ér, s ezzel olyan hatalmas erőt szabadítasz fel, amely megformálja majd életed..
Semmi kétség: Személyiségünket, életünket, jövőnket gondolataink hitünk tartalma határozza meg.”
A nagy egyéniségek életrajza és saját élettapasztalatunk semmi kétséget nem hagy afelől, hogy rendkívüli dolgokat csak azok hozhatnak létre, akiknek van bátorságuk hinni abban, hogy körülményeiknél többre hivatottak.
Te hogy állsz a hit dolgában? Tyúk vagy sas?
Aki úgy érzi, hogy már nem tud megfelelni az élet kihívásainak, rendkívül sajnálatra méltó. Nagyon fájdalmas és deprimáló, ha úgy érezzük, nincs már erőnk eleget tenni kötelességeinknek, nem tudunk úrrá lenni problémáinkon.
Bármekkora legyen a rád mért teher, van elegendő erőd, hogy elviseld! Nem viselkedhetsz úgy, mint az az úszó, aki pánikba esett és megfulladt, mert nem vette észre, hogy sekély vízben úszik, és leérne a lába!
Ha tudjuk, hogy az ember természeténél fogva felnőtt a feladatai megoldására (ha úgy adódik, kimondhatatlan megpróbáltatásokat is képes elviselni), nem kell pánikba essünk. Nem kell megfulladnunk: lábunkat letéve nyugodtan kidughatjuk a fejünket a vízből. Mindenekelőtt tehát azt kell tudnod, hogy bármekkora a rád rótt teher, el tudod viselni. Belső erőtartalékaidat felszabadítva minden feladatnak meg tudsz felelni.
Ugyanakkor azonban igyekezz megszabadulni minden ballaszttól. Csak a hatáskörödbe tartozó, Téged érintő problémákat vállald fel. Ne bocsátkozz bele olyan kérdésekbe, amelyeket nem értesz és nem tudsz befolyásolni. Személyes részvételedet ésszerűen korlátozd, fölösleges problémákkal ne foglalkozz! Senki sem kért fel arra, hogy igazgasd a világot és az egész emberiséget!
Embertársaink mégis lépten-nyomon, válogatás nélkül rád zúdítják problémáikat. Néha fordítsd fel a talicskát! Elsősorban a saját gondjaiddal törődj. Mások terheinek átvállalásánál szelektálnod kell.
Minden napnak megvan a maga terhe. Ha a ma terhét megtetézzük a tegnap problémáinak és a holnap gondjainak súlyával, összeroppanunk. A mának, az adott órának, percnek megfelelően élj! Mindig csak egyetlenegy problémával foglalkozz egyszerre! Zárd ki a múlt kellemetlenségeit és a jövő nyugtalanító aspektusait! Zárj ki minden egyebet az adott problémán kívül! Ekkor az adott probléma nem megterhelés lesz majd, hanem izgalmas, megoldandó feladat, kihívás, életed pedig olyan lesz, amilyennek lennie kell: folytonos, csodálatos problémamegoldó kaland.
A legsúlyosabb gonddal is könnyen megbírózhatsz: a problémákat részekre osztva kezeld, és mindig csak egyetlen részprobléma elhárítása lebegjen a szemed előtt. Mindig fokozatosan, a legkönnyebbtől a legnehezebb felé haladj! Soha ne nagyítsd fel a problémákat! Ne csinálj bolhából elefántot! Szabadulj meg valamennyi problémától, és kezdj bele annak az egynek a megoldásába, ami nyomja a lelkedet!
Láss neki! Sikerülni fog!
Tedd az éltedet kívülről, mások számára áttekinthetetlenné!
Ne ragaszkodj állandó útvonaladhoz, hogy ne leshessenek meg hazafelé tartva, ne találjanak meg olyan könnyűszerrel, ne számíthassák ki előre a reagálásaidat, ne alakíthasson ki rólad egyöntetű véleményt a stupid közfelfogás. Ne válj rögzített, könnyen támadható célponttá.
A geometria szabályai ellenére két pont között többféle egyenest is húzhatsz, élj ezekkel a lehetőségekkel, az sem baj, ha egyik másik kissé kanyargósra sikerül. Csak egy a fontos, hogy te ne tévedj el rajtuk.
*
Arról nem tehetsz, hogy egy madár elrepült fölötted, arról sem, hogy leszart, de arról már igen, ha fészket rak a fejed tetején!
Ha a külvilágból eredő megaláztatások túllépnek egy-egy kivédhetetlen pillanaton vagy adott alkalmon, elveszítik esetleges voltukat és krónikussá válnak, végképp megnyomorítják a hétköznapjaidat. Meg kell érezned azt a határt, melyen túl már nem tűrhetsz és inkább korábban, mint későbben „boríts!”
*
A munkádban legalább a szégyent el kell kerülnöd!
Nem dolgozhatsz és teljesíthetsz örökké csúcsformában és nem is minden feladat alkalmas rá, hogy nagyot „domboríthass” a megoldásával, de van egy minimális szint, mely alá nem ereszkedhetsz le becsületed alapos sérelme nélkül.
*
Ne legyenek 99 százalékos elhatározásaid!
Hozd meg nehezen, ha úgy adódik, akár késve is döntéseidet, de akkor ezek legyenek véglegesek. Ne hagyj magadban egy százaléknyi vágyat sem, hogy milyen jó volna, ha valaki rábeszélne döntésed ellenkezőjére.
Ez nem erkölcsi tétel, hanem elemi önvédelmi magatartás: ha látják, hogy meg lehet ingatni, előbb-utóbb meg is döntenek. Egy tiszta ”igen ”és sok tiszta ”nem”, ezek legyenek a te szavaid!
*
Egy hajógyárban ne csak egy hajó készüljön egyszerre!
Bármilyen szívesen is összpontosítanád erőidet egyetlen feladatra, nem teheted meg. Túl azon, hogy egyetlen esélyre nem teheted fel az egzisztenciádat, az elkezdendő és bevégzendő munkák folyamatossága aknázza ki és tartja karban mesterségbeli képességeidet a legmagasabb szinten.
*
Merd megkérni az áradat!
Az olcsó ajánlatok eleve gyanút keltenek, mert szinte automatikusan magukba foglalják a kivitel rossz minőségét.
Ne csinálj lelkiismereti ügyet az igényeidből, aki számot tartana a szolgálataidra, az többnyire nem maga állja a költségeket, hanem továbbhárítja másokra. A folyamat végül is arctalanná válik és nincs ki előtt szégyellned magadat.
*
Ne zsúfold tele a kirakatodat!
Az igazán elegáns üzletek soha nem tömik tele a kirakatukat csemege kosarakkal, bútorokkal, fényképekkel, csak egy széket, egy sálat vagy egy tál gyümölcsöt tesznek ki, de olyan sokat sejtetően, hogy okvetlenül magára vonzza a tekintetet.
Te se sorolgasd halomra a képességeidet és a szolgálataid lehetséges körét, aki hallgatja, unja majd és az egészből inkább azt fogja fel, hogy mire nincs szüksége. Csak egy-egy ajánlatot tegyél, de azt annál vonzóbban, érdeklődést keltőbben, részletesen kifejtve.
*
Időben költsd el a valutádat!
Eljutsz egy távoli országba, ahol csak egyszer járhatsz. Beváltod a pénzed helyi valutára, melyet távozásodkor nem váltanak vissza. Mi a teendőd, mi a helyes eljárás ilyenkor? Ne szórd a pénzedet, de ne is spórolj, ne várj valamilyen rendkívül kedvező alkalmi vételre, mert az lesz a vége, hogy kifutsz az idődből és a pénz elköltetlenül a nyakadon marad. Ha akarod, ezt a távoli országot akár Életnek is nevezhetjük.
*
Egy öreg cserép túlél sok új fazekat!
Fogadd óvatosan újabb korok még újabb csodáit, bízzál a már kialakult, feladatukat régen és jól teljesítő emberekben. Ők már kiállták azokat a próbákat, melyeket az újoncok vagy teljesítenek majd, vagy nem.
*
Az akarat nem elégséges a lehetetlen legyőzéséhez, de kijjebb tolja a lehetőségek határait! Mindent meg kell hát próbálnod, az élet majd eldönti, hol is húzódnak meg a képességed határai, a siker tartományon belül vagy kívül. Általában jobban jársz, ha túlbecsülöd magadat, mintha aláértékelnéd.
*
Ne vitatkozz, menj tovább!
Tudom, nehéz legyőzni a kísértést, hogy a pofátlan ajánlatokkal vagy követelésekkel jelentkezőknek, kioktató szándékúaknak elmagyarázd, hogy milyen illetlen a viselkedésük. Mégis azt ajánlom, hogy tekints el ettől, mert csak magadat cukkolod fel vele, jobb sorsra érdemes energiákat vesztesz el ilyen módon. Hidd el: nem jelent vereséget, ha kitérsz az ilyen csaták elől. Nyeld vissza a felháborodásodat és mondd azt, hogy nagyon kedves magától, de köszönöm, nem kívánok foglalkozni vele. Ha van erőd, még mosolyoghatsz is hozzá.
A részletet és a fotót a szerző és a Novum Pro Kiadó engedélyével közöltük.
A köny megrendelhető a kiadó honlapján:www.novumverlag.hu
Kapcsolódó cikkek:
Várady Judit: Hogyan lehetsz sikeres munkavállaló? – 1. részlet
Várady Judit: Zarándokúton Sefárba – részlet
Várady Judit: Kérdések? Miértek?
