Csendes megfigyelőként szemlélem a világot, hol örömmel, hol félelemmel, néha haraggal, még ha ez nem is az a tettre késztető harag, ami miatt az ember barikádokat emel az utcán, vagy fegyvert ragad. Ez inkább afféle felháborodás a vakság és süketség ellen, ami nem engedi meglátni a helyes utat és meghallani a segítőszándékú szót.

Én nem is az utcán heverő köveket ragadom meg, hogy szétzúzzam, s porrá törjem a megszokások bölcsőjében nevelkedő tehetetlen lustaságot, de harcolok a magam módján a szavak varázslatos erejével, s a józan ítélőképességre ható érveléssel.

A „fogyasztás a termelés rugója” tanultuk az iskolában. Ez az ártatlannak tűnő megállapítás jobban uralja életünket, napjainkat, szokásaink kialakítását, mint ahogy gondolnánk. Nem csak nálunk, hanem a világon mindenhol.

A szerzés és birtoklás öröme egy ősi ösztön, amit ma professzionális módon manipulálnak az erre kiképzett szakemberek.

Az étkezés a legnagyobb örömforrások egyike, életünk és egészségünk tartó pillére.

Nem véletlenül említettem első helyen az örömforrást.

Az iparilag fejlett országok lakosai, már nem azért táplálkoznak, hogy testi szükségleteiket kielégítsék.

Ez az éhség sokkal mélyebbről fakad, a tudatalatti világából. Lelki éhség, a szeretet és a harmónia hiánya.

Már régen felismertem, hogy egy kellemesen eltöltött este barátokkal, rokonokkal, de akár egy idegennel váltott spontán gondolatcsere is többet adhat számomra, mint minden más, ami pénzen vásárolható.

A technikai fejlődés még soha eddig nem létező bőséggel zúdítja ránk az örömszerzés lehetőségeit. Új autó, szép lakás, cipők, ruhák halmaza, kulináris ínyencségek, a túlzott szexuális szabadság és ezzel a felsorolásnak még nincs vége.

Nem ezen dolgok létezésében, vagy megszerzésében van a hiba, hanem az általunk kialakított értékrendben.

Mi lenne fontosabb az egészségnél, a családi boldogságnál, lelkünk békéjénél?

Ezek az általános emberi vágyak mindannyiunknál az első helyen állnak a kívánságlistán, sajnos legtöbbször ott is maradnak……mármint a kívánságlistán.

Egyszerű a kérdés, ha ennyire fontos miért nem teszünk meg érte mindent?

Az út elején még azt hisszük, hogy ezen munkálkodunk, legalább is többnyire, csak anélkül, hogy észrevennénk, eltérítenek bennünket.

Hogy mi vagy ki?

Nevezhetném egyszerűen a kíváncsiság „kígyójának”, a megismerés, felfedezés csillapíthatatlan erejének, az egónk hatalmának.

Az emberek többsége még csak észre sem veszi és leéli az életét a hamis célok kergetésében.

A felismerés, hogy valami helytelen, nem ösztönöz bennünket eléggé a változtatásra. Olyan sok mindennel kellene egyszerre szembefordulni, lemondani róla vagy megtagadni, hogy ez csak keveseknek sikerül.

Ez aztán sokaknak a kedvét szegi és megmaradnak a régi kitaposott úton.

Én úgy gondolom, hogy a kis változásoknak is erejük van, s az első sikerélmény ösztönöz a fojtatásra.

A legnagyobb fontossággal a helyes táplálkozás bír, ami kihat életünk minden területére.

Azelőtt a „szegény ember” volt önellátó, most a „gazdag”.

Napjainkban egyre többen ismerik fel az egészséges táplálék jelentőségét. Az üzletek”BIO” jelzője nem annyira az áru tisztaságára utal, mint inkább arra, hogy drága.

Hogy a mai világban még mennyire létezik vegyszermentes, egészséges élelmiszer, azt nem tudom.

A betegségek, de különösen a daganatos, kóros elváltozások mind egyfajta anyagcserezavarra vezethetők vissza.

Azért olyan nehéz a kiváltó okot megtalálni, mert a változás hosszú évek alatt zajlik le, egy ideig enyhe, nem észlelhető tünetekkel. Az első komolyabb jelzések helytelen kezelése, csak ront a helyzeten. A legtöbb esetben még ekkor sem következik be egy gyökeres életmódbeli változás.

A média nem csak a pezsgős malacsült vacsorák képét ülteti mélyen az agyunkba, de ismeretterjesztő filmekről is gondoskodik, ahol ezen finomságok túlzott fogyasztásának következményeit is feltárja az érdeklődők előtt, igaz közel sem olyan gyakorisággal.

Minden kétséget kizáróan több jövedelem származik egy szemet gyönyörködtető habos krémtorta reklámjából, mint az éjszakai órákban kisugárzott tudományos vitából, ami a „lopakodó méreg” – ahogy a németek olyan találóan nevezik – a cukor túlzott fogyasztásának káros hatását elemzi.

Nem én vagyok az első, aki szót emel a legveszélyesebb kábítószer ellen, s remélhetőleg egyre többen leszünk.

Magamon, a családomon is tapasztaltam romboló hatását.

Én már régóta száműztem a mindennapos étkezéseimből, de az általa okozott károk nem tűnnek el egyik napról a másikra. A javulás is lassú és kitartó tudatos munkát igényel.

A cukornak is vannak komoly elvonási tünetei, nem szabad alábecsülni. Nem olyan egyszerű abbahagyni.

Azok részére, akik megkísérlik, azt tanácsolnám, hogy első lépésként, próbáljanak az ipar által termelt édességről lemondani, s ezt pótolják, gyümölcsökkel, házi készítésű süteménnyel. Ne fogyasszuk a cukorpótló kémiai szereket, ezek helyett kapható Agave szirup és más egészséges édesítő.(Stevia)

Szép lassan csökkenteni kell a bevitel gyakoriságát. Legyen számunkra a cukor az, ami…..fűszer és a süteménnyel emeljük az ünnepnapok hangulatát.

Ha már eddig eljutottunk, ne torpanjunk meg és lépjünk át a gluténmentes lisztek világába. A laposabb has, a könnyebb gyomor, hálás lesz érte.

Ma már az internet részletes információt szálit a telítetlen zsírsavak, a fehérjék és szénhidrátok egészségünkre gyakorolt hatásáról. Nem szeretnék itt senkit ezzel untatni, akit érdekel, az megtalálja.

Az utazások, más kultúrák, idegen étkezési szokások megismerésének lehetősége, eltörölte a bennünk lévő előítéleteket.

A tradicionális étkezési szokásainknak sem kell örökre búcsút mondanunk, ha viszonylag egészségesek vagyunk. Szervezetünk megbirkózik egy-egy ritkán viszontlátott méreggel.

Ne felejtsük el, hogy az, aki a portékáját el akarja adni, pontosan tudja, hogy mit keresünk és ő mindig azt fogja kínálni, de legyünk körültekintőek és óvatosak.

Nem létezik általános diétás recept, csak individuális.

Ami az egyik embernek jó, attól a másik esetleg beteg lesz. Sajnos már születésünk pillanatában sem vagyunk teljesen egészségesek. Ön magunk, testünk megismerése, megfigyelése a legjobb diagnosztikus módszer.

Sok éves tapasztalatom alapján bátran kijelenthetem, hogy minél több örömforrással kényeztetjük magunkat, annál üresebb és boldogtalanabb lesz az életünk.

Az igazi értékek felismerése és követése az egyetlen helyes út. (nem csak a táplálkozásban)