Pár nappal ezelőtt Kanadából visszaérkeztem Magyarországra, s mivel szabadságom alatt elmaradtak cikksorozatom újabb, hétfőnként megjelenő részei, azon gondolkodtam, mit is írjak.
Fojtassam beszámolómat, amit nem azért írok, hogy saját „hősiességemnek” szobrot emeljek, még ha egyesek gyanúsítgatnak is ezzel, hanem mert hazánkban egyre többen csíráztatják fejükben a gondolatot, valahol máshol, a világ egy másik országában élni, máshol boldogulni.
Nekik szeretnék segítséget nyújtani.
Tudom, a világ változik, és a dolgok nem ismétlik meg önmagukat sosem, mégis úgy gondolom, hogy sok embert egy új út kipróbálásától az „ismeretlentől” való félelem tart vissza. Ezt a félelmet szeretném eloszlatni, vagy legalább is enyhíteni.
Életutam csak egy a sok közül, nem jobb és nem is rosszabb, mint másoké. Nem másolásra, de gondolatébresztésre alkalmas.
Egy DÖNTÉS meghozatala állandó gondot okoz életünkben, legyen az egy cipő vásárlása vagy a nyári vakáció megtervezése.
Örökös kételyek gyötörnek bennünket, hogy a másik cipőboltban esetleg egy szebb és olcsóbb cipő vár ránk és mi már elköltöttük a pénzünket.
Persze ez csak egy teória, azok részére, akik nem szeretnek, vagy nem tudnak döntéseket hozni, hogy se jó, se rossz döntés nem létezik, csak a döntés maga, sőt ha nem teszünk semmit, attól még az események nem állnak meg és az élet, vagy a sors rákényszerít az ő választásának az elfogadására.
Nem jobb, ha mi irányítjuk a sorsunkat, mintha a sorstól hagyjuk életünket vezetni?
Végül is mindkét lehetőség adott, az első a bátrabbaké, a másodikban a sikertelenségért ingyen kapunk egy bűnbakot.
Elméletben van több választási lehetőségünk, de az egyszerűség kedvéért vegyünk csak kettőt. Mivel, csak az, az út nyílik meg előttünk, amit választottunk, s a másik örökre rejtve marad, legfeljebb találgathatjuk, hogy „mi lett volna…….ha”, ezért sosem tudjuk meg, hogy választásunk helyes vagy helytelen volt.
Bármelyik életutat választottuk, rengetek jót, és legalább annyi rosszat tartogat. A „jó” és a „rossz” is csak egy fogalom, ami a mi kis földi életünkben való eligazodásunkat segíti, de valójában ez sem létezik.
Vegyünk egy példát, hogy érthetőbbé tegyem mondanivalóm lényegét.
Egy orvosismerősöm meglátogatott és mivel régen láttuk egymást, életünkről, sorsunk alakulásáról beszélgettünk.
Én ismételgettem kedvenc mondásomat, miszerint: „Nem bántam meg semmit, és ha újra születnék, sem akarnék bármit is másképpen tenni, s ezt nem azért mondom, mert én olyan okosnak gondolom magam, hogy sosem követtem el hibát, hanem azért, mert a döntéseim következtében eljutottam arra a pontra, ahol most állok, és az eredménnyel harmóniában vagyok.”
Erre ő: „ Ezt én nem mondhatom el magamról”- összeráncolta a homlokát és sóvárogva fojtatta – „Két dolgot feltétlenül másképpen csinálnék, ha a lehetőséget megkapnám hozzá.” (hogy mi volt ez a két dolog, az nem érdekes…..hiszen mondhatott volna húszat is)
„Akkor is ezt mondanád, ha a másik útválasztásod egy betegséget vagy egy sikertelen pályafutást eredményezett volna?”- kérdeztem én.
Nem értette meg, mit is akarok ezzel mondani, de talán „Ti” itt és most megértitek.
Az, aki állandóan döntése helyességéről gondolkodik, vagy éppen bánkódik egy elmulasztott lehetőség miatt, az e közben nem él. Elmulasztja a jelent észlelni, és ezzel élete gyeplőjét kiadta kezéből.
Teljesen mindegy, hogy mit teszel, vagy hogyan döntesz, csak élj és tegyél valamit.
Légy részese a nagy kalandnak, és kovácsolj előnyt a hibáidból, boldogságot a kudarcból.
A pohárban lévő víz mennyisége nem változik meg attól, hogy te azt félig üresnek vagy félig telinek látod.
Egy „hiba” egy „csalódás” néha új utakat nyit meg és szépséghez, boldogsághoz vezet, hogy lehetne az, amin keresztül boldog lettél egy tévedés vagy éppen rossz???
