Dóka Bernadett: Limon

Vegyes érzelmekkel indultam neki ennek a kiruccanásnak. Limonról sok jót, de sok rosszat is hallottam, és amióta itt vagyok most jártam itt először! Nos, akkor nézzük milyen is valójában. Mint mindig, a tárgyilagosságra törekszem.

Az autópálya viszonylag jó állapotban van, és nem annyira kanyargós. Sokak szerint ez az egyik legveszélyesebb útszakasz Costa Ricán. Reggel 7-kor vágtunk neki az útnak, napsütötte reggelen, a lehető legideálisabb körülmények között. Se eső, se felhő, és a forgalom is enyhe volt. Nem értettem mi a veszélyes ebben az útban. Egészen addig, amíg visszafelé, a sötétben egyszer csak el nem tünt az előttünk haladó autó. Akkora köd volt kb 20 km-es szakaszon, hogy a kocsi orrát nem láttam, nem hogy az utat. Nincs ki macskaszemezve sem rendesen, így igazi kamikázé volt, hogy vajon most jó sávban vagyunk-e vagy sem. Volt is két koccanás… Az autóút Limonba vezető utolsó részénél vigyázni kell a kátyukra.

A megyeszékhely meglepően gyönyörű, tipikus kikötőváros. Mi egy étteremben, reggeli közben
gyönyörködtünk a kilátásban. Állítólag azon a kis szigeten kötött ki Kolumbusz Kristóf először.

Erről bővebben majd a kessiges beszámolóban.

Ami a legeslegjobb, hogy az egész városban érezni a tenger sós illatat, ami abszolút nem jellemző Costa Ricára, mert nincs még egy ekkora város ennyire közel lenne a parthoz! Tényleg fantasztikus!

További különlegessége, hogy míg a nyugati Csendes-óceán melletti pálmafákat fehér festékkel védik a bogarak ellen, addig itt sokkal szinesebbre festik. Leginkább a raszta színek nyertek teret, de egy helyen ilyen gyönyörű „cipőben” pompáztak a pálmák.

Limontól Puerto Viejon át visz az út Manzanilloba. Sajnos itt is kátyúkerülgetéssel megy el az idő nagy része, így nehéz az úttól száz méterre lévő ócánt csodálni, ami szintén előny Guanacatéval szemben, ahol az autóútat nem a tenger közvetlen közelében építették. Ha esetleg már nagyon unnád a kátyukat, akkor nem kell aggódni, mert még Puerto Viejo előtt átmegy az aszfalt út földúttá, és itt már nem a kátyút kell kerülgetni, hanem a dimbes-dombos köves úton a krátereket. Rendes gépkocsival is járható az út, ha van elég türelmed, kitartásod, és uralmad a kocsi felett, de a tengelytörés veszélyével számolnod kell. Inkább bérelt terepjárót javasolnék mindenkinek, mert ezt az utat nem európaiaknak tervezték… Mindennek van ára, semmi sem tökéletes. Kb ez a legnagyobb hátránya a karibi résznek.

Nos, akkor folytatnám a többi pozitívummal. A partszakasz ugyan keskenyebbnek tűnik, mint Guanacastén, de a homok szinte fehér, a víz pedig kristálytiszta, világos kék, a nyakig érő vízben is látszik a lábújjad.

Itt nem csak lustálkodásra és hatalmas sétákra nyílik lehetőség, de a pálmafa liget mellett húzódó, majom üvöltéstől hangos esőerdőben is lehet kirándulni. Az egyik ilyen út egy ilyen sziklás kilátóhoz vezet.

Ami még jobban megadja a Lostos feelinget, az a part mellett húzódó barlangok.

Nem fogjátok elhinni, hogy miből van annyi, mint a nyúlszarból a part mentén. Nem viccelek, de szinte több volt a NONI fa, mint a pálmafa!!!!

Összességében azt mondhatom, hogy Limón gyönyörű. Ha választanom kéne a nyugati és keleti part között, akkor azt kell mondjam, hogy nem tudnék. Az tény, hogy itt SOKKAL több az elsősorban európai túrista. Természetesen itt is szinte kihalt a part, de a falukban szinte több a külföldi, mint a helyik lakos. Az tény, hogy a közbiztonság rosszabb, de állítólag az a Limon és Limon-megyei falvak közti nézeteltérésből adódik. Arra itt is nagyon adnak, hogy a túristák jó véleménnyel legyenek róluk, és szivesen jöjjenek majd vissza, mert ugye abból élnek elsősorban. Kellemesen csalódtam, mert felülmúlta minden elképzelésemet. Kolombusznak 100%-ig igaza volt, amikor Gazdag Partnak nevezte el az országot. Ennél találóbb nevet akarva se adhatott volna. Minden tiszteletem az övé.