A napokban a mozik a nagy meleg ellenére is teltháznak örvendhettek.
Egy romantikus szerelmi történet harmadik részének bemutatója volt a nyomos ok, órák hosszat sorban állni a jegyekért, a pattogatott kukoricáért a büfében és nem utolsó sorban az illemhelyek ajtaja előtt, ami nyilvánvalóan kevésnek bizonyult ekkora látogatottság zavartalan lebonyolításához.
Magamat is azon szerencsések közé sorolhattam, akik elsőként láthatták az előadást.
Nem tartozom a mozirajongók táborában, én inkább a kényelmet és a töretlen figyelem lehetőségét nyújtó DVD-t részesítem előnyben.
A meghívás váratlanul ért, de egy percig sem haboztam, hogy a film éjszakai bemutatója miatt felrúgjam megszokott életritmusomat, a korai fekvést.
Már délután lázasan készülődtem az eseményre, persze nem csak a terv szokatlansága miatt, de a lehetőség keresztlányommal és férjével együtt lenni, (akik szerintem azon kevesek közé tartoznak, akik szeretetben és harmóniában élik életüket) mindig nagy élmény a számomra.
Indulás előtt még egy jegeskávéval készültem az éjszakai programra, bár a film első két részét már ismertem, sőt a könyvet is olvastam, így biztos lehettem benne, hogy kávé nélkül sem fogok elaludni.
Ritkán fordul elő, hogy egy film ilyen hűen adja vissza az eseményeket, a szereplők küllemét és karakterét egyaránt.
Stephenie Meyer szorosan együttműködött a film forgatóival, talán ezért is sikerült nekik az, ami sok más rendezőnek nem.
Egy műalkotás, legyen az egy zene, festmény vagy egy film, elsősorban a művész mondanivalóját tükrözi, amit aztán a nézőben vagy a hallgatóban érzéseket, gondolatokat kelt.
Minél jobban megközelítik ezek egymást, annál inkább beszélhetünk egy sikeres műalkotásról.
A szépség egy individuális fogalom arra, ami nekünk kellemes látványt okoz, és megragadja figyelmünket.
Mégis létezik egy általánosan elfogadott kritérium, miszerint bizonyos dolgokat, vagy személyeket mindenki szépnek talál.
A különböző művészetek mesterei pontosan ezen keresztül hatnak ránk.
Egy film, egy közösen átélt manipulációs élmény, ami az emberek vágyaiból, álmaiból és fantáziájából táplálkozik.
Minél inkább részesei leszünk a történésnek, annál sikeresebb az alkotás.
Ez, az a fajta manipuláció, ami ellen nem kell védekeznünk, hiszen ez jelenti a kikapcsolódást.
Azonosulhatunk a főhőssel, átélhetjük az eseményeket, megtalálhatjuk elrejtett, kalandvágyó énünket.
A film első részével Floridába vezető utam alkalmával ismerkedtem meg, amikor még Európán nem söpört végig a „vámpír” őrület.
Nem hiszem, hogy Stephenie Meyer bárkit is vérszívásra akarna ösztökélni, mint ahogy a filmben lévő küzdelem, sem agresszióra késztető, de mindig vannak az átlagtól eltérő emberek, akik mást akarnak a filmben látni, mint amit az mondani szeretne.
Aki vámpírokat, vérfarkasokat lát és egész idő alatt azon gondolkodik, hogy Bella miért nem a kigyúrt felsőtesttel rendelkező Jakob-ot részesíti előnyben a penészvirág Edward-al szemben, annak kár volt kidobni a pénz az ablakon, maradt volna inkább otthon.
A könyv szerzője egy olyan érzést kíván a szívünkben felébreszteni, ami mindenkiben ott szunnyad, a minden akadályt elsöprő igaz, önzetlen szerelemét.
Mi sem mutatja jobban ennek hiányát és az igényt elanyagiasodott világunkban, mint a mozik előtt kígyózó fiatalok sora.
A többi, csak érdekes körítés, ami még jobban kiemeli a film mondanivalóját.
Amikor Bella, hogy Jakob életét mentse, megcsókolja őt érezni lehetett a döbbenetet. Olyan volt ez, mint egy árulás, de csak azok részére, akik nem értették meg Bella érzelmeit.
Ez a lépés elég emberi volt, de egy ilyen szerelmi történetben nem azt akarjuk, hogy a szürke hétköznapok uralkodjanak, hanem hogy a királyfi és a királylány boldogan éljenek, amíg meg nem halnak.
Edward pontosan értette Bella csókját, bár ez megérintette a lány lelkét, de nem ingatta meg szerelmét.
Én hiszek az igazi szerelemben, az önfeláldozó, feltétel nélküli vonzalomban, de hiszek abban is, hogy ilyen alapokon létezik a szeretet barátok, rokonok és ismerősök között is.
Csak az vonja kétségbe ennek létezését, aki elfásult, csalódott vagy szégyelli felvállalni érzéseit.
Mindegy, hogy valaki miért burkolózik a közöny és az érzéketlenség palástjába, egyet biztosan állíthatok, hogy rengetek színtől és örömtől fosztja meg magát.
Valamikor régen azt gondoltam, hogy létezik valahol az éjszaka kivilágított ablakai mögött egy „Edward”, az én Edward-om, aki képes ezt a szeretetet elfogadni és viszonozni.
Talán van, de talán sosem talál rám.
Ennek nincs jelentősége, mert a képesség így szeretni, bennünk van.
Nem minden „tini”, aki szerelmes levelekkel bombázza a filmbeli „Edward”–ot megtestesítő színészt van tudatában annak, hogy egy tömeg hipnózis élményében volt része, ami vágyakat, érzéseket keltett bennük.
Érzéseket, amiért az ember képes lenne az életétől is megválni.
A baj csak az, hogy ezek úgy csillapulnak, ahogy a film élménye kopik.
A mi életünk a vámpírokkal ellentétben véges, talán ezért lenne még fontosabb ezeket az érzéseket átélni és megtartani.
Azok részére, akik újra szárnyalni akarnak, elárulom a következő rész is bővelkedik ilyen lehetőségekben.
Remélem, hogy az elsők között lehetek, akik osztozhatnak ebben az élményben.
Egy kis kedvcsináló:
<object width=”640″ height=”385″><param name=”movie” value=”http://www.youtube.com/v/HSt_cHRS1ys&color1=0xb1b1b1&color2=0xd0d0d0&hl=en_US&feature=player_embedded&fs=1[/youtube]<param name=”allowFullScreen” value=”true[/youtube]<param name=”allowScriptAccess” value=”always[/youtube]<embed src=”http://www.youtube.com/v/HSt_cHRS1ys&color1=0xb1b1b1&color2=0xd0d0d0&hl=en_US&feature=player_embedded&fs=1″ type=”application/x-shockwave-flash” allowfullscreen=”true” allowScriptAccess=”always” width=”640″ height=”385″></embed></object>
Kapcsolódó cikkek:
Ádám Lívia: A látomás
Ádám lívia: Egy röpke eszmefuttatás a „döntés”-ről
Az állampolgárság
Ádám lívia: Ingolstadt
Ádám Lívia: Bad Steben
Ádám Lívia: Asyl – A politikai menedékjog
Ádám Lívia: Az első új autó
Ádám Lívia: A szabadság levegőjének sós volt az íze
Ádám Lívia: A vasfüggöny mögött
Ádám Lívia: Keresd az utat! – részlet
A könyv megvásárolható online ide kattintva!
