Thea Soti a „Thea Soti Quartet” énekese és vezetője korábban Berlinben tanult és dolgozott, jelenleg Hannoverben a Jazzakadémia ének szakán tanul tovább, de jelenleg is sokat koncertezik a német fővárosban. A vajdasági származású énekesnő már gyerekkorában kezdte zenei tanulmányait Szabadkán, majd később a Kőbányai Zenei Főiskolán ismerkedett meg a modern jazz műfajával. Ezzel párhuzamosan végezte az ELTE Film és kommunikáció szakát. Egy itt szerzett ösztöndíj révén került ki Németországba. Népszerű együttesével Európa szerte szívesen látott vendég. Ezekről és még sok más érdekes dologról kérdeztük.
Foto: Turna Krisztina
Ha jól tudom jelenleg jazz éneket tanulsz Hannoverben, elötte pedig Berlinben. Hogyan kerültél Németországba és miért éppen oda?
Testvérem Berlinben él már egy ideje, gondoltam miért ne lennénk egy helyen. A jazzénekléssel párhuzamosan egy budapesti egyetemet, az ELTE filmelmélet-filmtörténet és kommunikáció szakait végzem éppen. 2008 szeptemberében egy ott kapott ösztöndíjjal kerültem ki szakmai gyakorlatra kultúrmenedzsment és újságírás szakiránnyal. Akkoriban nem sokat gondolkodtam rajta, hogy miért éppen Németország, egyébként vicces de nekem Berlinről nem is az a klasszikus Németország-kép ugrik be, amit kis koromban gondoltam a németekről… Berlin nem egy tipikusan német város. Persze német a hivatalos nyelv, de nem néznek ki, ha csak angolul beszélsz. Hatalmas a tolerancia szint minden vendéggel, turistával vagy bevándorlóval szemben. Nem támasztanak feltételeket a lehetőségek mellé, nincs bőrszín, nemi, faji, származásbeli, társadalmi megkülönböztetés… egyszerűen kíváncsiak arra, hogy kivagy és megvárják míg megmutatod… gyere ide, ne beszélj róla, hanem mutasd, hogy mit tudsz… Ez persze nehéz, mert jól kell bizonyítani, tehát itt sincs semmi ingyen és mindenért lehet, hogy éppen dupla annyit kell dolgozni. De ha valaki kitartó, netán még tehetséges is, akkor van esély, és ez már önmagában nagyszerű …
Mindenesetre azt hiszem, hogy nagyon jó helyre kerültem ki, mert végre megtanulhatok normálisan németül (még gimnáziumban tanultam németet, de utána teljesen elfelejtetettem, mivel nem használtam…) illetve Berlin az a modern Párizsunk sokat mondják, s szerintem van benne valami, az egyik legdinamikusabban fejlődő európai ország fővárosa, ahol innovatív és inspiratív új kezdeményezések jönnek létre az élet minden területén, így a művészetekben, bár talán nem is Párizs…
ha régen New Yorkba kellett menni ahhoz, hogy egy olvasztótégely-várost találj magadnak, ahol zajlik az élet és mindenféle nemzetiséggel, kultúrával, határtalan lehetőségekkel találkozz, akkor most elég csak Berlinbe jegyet váltani, egyébként Berlin, mikor csak látogatóban voltam, nem tetszett annyira, mint mikor már ott is élek… Az egyik legélhetőbb város szerintem.
Mikor alakult a Thea Soti Quartet? Kik a zenekar tagjai és mit érdemes róluk tudni?
2009. szeptemberében alakult meg a quartett, eredetileg egy ének-basszusgitár duó voltunk, ami egy elég különleges formáció egy duónak, mert rettenetesen szokatlan dolog basszusgitárra énekelni, vagy éppen éneket kísérni basszusgitáron…
Ezt a különleges duót nagy sikerrel mutattuk be 2009-ben a híres budapesti MOL Jazz Fesztiválon. Ehhez a duóhoz csatlakozott először Takács Marci percussion hangszerekkel, majd Szabó Tamás zongorán és fender rhodes-n.
Élőben a Magyar Televízióban
Éder „Lá” Ferenc – basszusgitár
Ő az aki úgy játszik, mintha basszusgitáron gitározna. Nagyon szeretek vele zenélni, mert minden lélegzetvételre figyel. Egy igazan érzékeny játékos, az én zenei másik felem. Szintén a kőbányai suliból ismerem, régebb óta zenélünk együtt. Más formációkban is dolgoztam vele együtt. Több alkalmi és fix formáció tagja Budapesten, a quartett dalait vele közösen írjuk.
Takács Marci – percussion.
Marci ma Budapesten egy igen keresett ütőhangszeres. Már 15 éves kora óta aktívan zenél. A kolumbiai származású Dely Istvántól tanult autentikus latin zenét és olyan nagy produkciókban szerepel mint a Black II Black, Coolminers, Szinetár Dóra – Bereczki Zoltán, Szentpéteri Csilla, Adagio, stb
Amellett, hogy aktív zenész, hangszerkészítő-és gyűjtő is. Szeretek vele zenélni, mert dinamikus, változatos és szenvedélyes ütős… Azt hiszem neki nagy kihívás, hogy egy zenekarban dob nélkül a percussioné a főszerep!!
Szabó Tamás – zongora, fender rhodes
Tomit a Kőbányai Zenei Stúdióból ismerem. Ő egy nagyon fiatal tehetseges és ígéretes zongorista, aki fiatal kora ellenére elég sokféle formációban fordult már meg, funky, pop vagy reggae zenét ugyanolyan kiválóan játszik, mint jazzt, és mindegyikben megjelenik a sajátos, karakteres, rá jellemző játéka.
Szeretem ahogy hozzányúl a basszusgitár-ének duó számaihoz, azt az egyben intelligens és érzéki zongorázást.
Beszélj néhány szót a BalaTON VJ & Jazz Performance-ről.
A CHB (Collegium Hungaricum Berlin) minden idők legzseniálisabb projektjét készítette el tavaly októberben a német egység évfordulójára.
Bennünket arra kértek fel, hogy a projekt és a kiállítás nagyszabású megnyitóján retro-Balaton dalokat dolgozzunk át, s a mi saját stílusunkban, jazzesen, áthangszerelve adjuk elő. Nagy kihívás volt a frissen alakult csapatnak, hogy rögtön épp egy ilyen nagy falat produkcióban kellett részt vegyen, de szerintem lehet, hogy ezért tudtunk ilyen gyorsan összekovácsolódni. 6-7 dalt választottunk is, így a Nekem a Balaton cha-cha-chaban, míg Cseh Tamás Hatvanas években című dala szvingben szólalt meg, de elénekeltem a Pancsoló kislányt funky-san, és Méhes Marietta kultikus dalát, a Napszúrást az Eszkimó asszony fázik című filmből drum’n’bass-ben. A zene mellé Szauder Dávid videóművész készített mozgóképes installációt, így a retro-dalok mellé percre pontosan kiválasztott és megszerkesztett retro videóanyagok pörögtek a vásznon, ritmusra, szövegre, hangulatra szabva. Volt ott élményfürdős amatőr kamerából származó kép, voltak animált képeslapok vagy éppen régi tévés bejátszások, stb. (Ez is a CHB projekt része volt, hogy rengeteg anyagot gyűjtöttek a 60-as, 70-es, 80-as évekből, ami a Balatonhoz kötődtek… ) A képeket Dávid élőben keverte a kvartett élő koncertjéhez, így egy igazi élő performansz keretében találkoztak a retro-jazz Balaton dalok és mozgókép-kockák egy modern keretben, amit BalaTON VJ& Jazz Performance-nak neveztünk el. Ezt a a produkciót a kiállítás megnyitóján kívül megismételtük tavaly novemberben, amikor Berlinben tartották a németországi kulturális vezetők éves gyűlését és ott mi nyitottuk az ünnepélyes estet.
A 2010-es fellépéseitek listájára pillantva megállapíthatom, hogy nem fogsz unatkozni. Rengeteg külföldi és magyarországi fellépés is szerepel ezen a listán. Van olyan nap is, amikor két különböző helyen van fellépésed. A legnagyobb sztárok is megirigyelhetnék. Hogy bírod? Nem megerőltető egy kicsit?
Megerőltető, főleg, hogy minden koncertet én szervezek, az éneklésen és dalíráson kívül én is menedzselem a zenekart, koncerteket, sajtót, fotózást, utazást… Ezt szerintem egyébként maximum egy évig lehet bírni, utána kell keresni egy menedzsert, vagy menedzsment céget, mert sem lelkileg, sem fizikailag nem győzöm már lassan. Külön nehezítés, hogy a srácok, a zenekar 3 tagja, Budapesten élnek, én pedig Berlinben. Bár lehet, hogy pont ezért koncertezünk olyan sokat itt is, ott is. Egyébként eleinte nem a koncert volt a lényeg, hanem az, hogy találkozzon a zenekar, hogy tudjunk dolgozni, próbálni, ezért szerveztem minden két hétre máshova fellépést, hogy egyszer nekem kelljen utazni, máskor meg a srácok jönnek hozzám… Szeptember óta, mióta megalakultunk minden két hétben találkoztunk. Erre nagyon büszke vagyok, mert ők nem nagyon hitték el, hogy ilyesmi funkcionálhat, de mégis…
Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a próbateremben kialakított dalokat mindig élesben is kipróbáljuk és ezért szerintem egy zenekar életében létszükséglet a sok fellépés. Így tud beérni egy dal, egy repertoár, de egy zenekar is.
Fellépéseid során rengeteget utazol. Van kedvenc helyed, ahogy mindig egy kicsit szívesebben mész? Ha igen, mitől más ez a hely?
Hát ha őszinte akarok lenni, akkor a helyből magából nem sokat látok az utazások során. Általában megérkezünk, beállunk, játszunk, talán egy rövid séta vacsorával és már megyünk is tovább… Legutóbb Prágában volt egy kis időm járkálni, de ott sem nem először jártam már, viszont most nagyon jól esett a város hangulata és sok régi ismerőssel találkoztam teljesen véletlenszerűen. Ez év februárjában pedig egy Berlintől nem messze fekvő német város, Brandenburg varázsolt el, ugyan épp csak a főutcán tudtam végigsétálni, de feltöltődtem tőle. Budapest pedig nekem mindig édes nosztalgia, mert az egyetemi 4 évem sok szép emléket idéz elő bennem. Akkor is szerettem Budapestet, de most talán még jobban, még felszabadultabban tudom mindig belevetni magam a városba.
Milyennek találod a németeket? Befogadóak? Milyen alapvető különbségeket találsz a mindennapokban Szerbiához vagy Magyarországhoz viszonyítva? Mi az amit Németországból hazavinnél és mi az amit otthonról vinnél oda?
Én egyelőre diákként, Erasmus-diákként léteztem Németországban, így kicsit lazább és könnyebb is az élet, mintha munkát vállalnék, TB-tfizetnék, stb. Amit látok az az, hogy több a lehetőség, s ha valaki sokat dolgozik, akkor látszik a jutalom, ha szabad így fogalmaznom. Nem a sötét alagútban tapogatózunk, hanem tudjuk, ha ezt meg azt megcsináljuk, akkor ez meg az lesz…Sok magyar van Berlinben azt tudom, szinte egy kis magyar közösség kovácsolódott a CHB (berlini magyar intézet) köré, de tudom, hogy sok vajdasági magyar próbált szerencsét Dél-Németországban,s ők régóta ott laknak s kint is alapítottak családot. Amint az első válaszomban is említettem, nem kötik fajhoz, nemhez, származáshoz a lehetőséget. Legyél jó, tanulj, fejlődj, bizonyíts. Mindegy, hogy török vagy vajdasági vagy. Persze most ez ilyen amerikai szlogenként hangzik és nem is fedi teljesen a valóságot hiszen konfliktusok itt is vannak, de nem olyan szintűek, mint mondjuk a szerb kisebbségi kérdések. Valahogy emberibbek a problémák is. Nekem pont ezért szimpatikus Berlin, mert megőrizte a német precizitást, de nem annyira vaskezű már,mert a sok betelepülő kisebbség, akiknek már leszármazottai ugyan németnek születnek, németül beszélnek más és más dolgokat csempésztek be a városba, így fellazult, valóságos lett, cool és izgalmas, trendi és felelősségteljes. Nekem ezt jelenti Berlin. Szerbia vagy Magyarország még olyan dolgokkal van elfoglalva, ami elveszi az energiáját attól, hogy az emberekre figyeljen és tényleges problémákat oldjon meg egyszerűen. Mert sokszor ezek nem nagy dolgok, csak nem figyelünk rájuk. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy bezzeg a németek tökéletesek, és szuper ott minden. Természetesen nem, és én mindig szeretek is haza menni akár Budapestre, akár Királyhalmára. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy Berlinben elkezdődött valami, kinyílt valami, olyan energiák és gazdasági-társadalmi feltételek találkoztak szerencsés módon, amik egy új, fiatalos, dinamikus közeget teremtettek. Legalábbis Berlinből mindenképpen.(Nem ismerem annyira Németország másik részeit, másik városait…)
Otthonról a kelet-európaiságot vinném kicsit bele Németországba, bár Berlinben már ebből sincs hiány, plusz én szeretem a szerb / szláv szenvedélyes mentalitást, ezt párosítani egy kimért, pontos, felelős német temperamentummal egész jó eredményt hozna, nem?
