Kreisz Viktor: Az élet örömei – élmények Magyarországról

Szeretem az életemet 🙂 Szerettem otthon is, de amióta kint vagyunk és mégtöbb összehasonlítási alapom van, még jobban szeretem 🙂 Mindenkinek ezt kéne tennie, mármint szeretnie az életét. Már csak azért is hasznos dolog, mert ha az ember nem akar öngyilkos lenni, akkor nehéz tőle szabadulni, és egy életre szól.

Ha nem szereted az életedet, akkor nem is vagy méltó rá… illetve ha nagyon hánytat, akkor az élet tanítani akar neked  valamit. Meg kell bírkoznod valamivel, hogy utána boldogabb lehess.

Én minél többet élek, annál többet tapasztalok. Minél többet tapasztalok, annál jobban tudom irányítani az életem. Minél jobban irányítom az életem, annál boldogabb vagyok.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent előre megtervezek és úgy is alakul. Sokat tervezek és az esetek többségében, mondjuk 70-80%-ban úgy is alakul. A maradék 20-30%-ból pedig megpróbálom kihozni a legjobbat. Otthon ez a százalék szám 70-80 helyett inkább 50-60 volt… durva, nem? De simán el tudok képzelni olyan embert, akinél ez forditva volt: otthon még mindig nagyobb biztosnágban érezte magát, mint itt kint, mondjuk a nyelvtudás miatt.

Bő 1 hetes otthon tartózkodásunk alatt megint sok tapasztalatra tettem szert. Hát az egyik legmegdöbbentőbb az az volt, hogy alig láttam szép Magyar csajt! Hova lettek? Hova bújtak? Voltam Balatonon is és ott se voltak… mi történt? Az ízlésem ferdült, vagy tényleg eltűntek? Akármikor hazamentem, mindig azt vettem ésszre, hoppá… itt is egy szép lány, ott is.. wow…itt tényleg szebbek a lányok.

Most meg, nézem, nézem..háát..ez se olyan szép…az se…Na, talán ez? Nem! Hmmm…mi a gond? Passz 🙂 nem tudom a választ, csak feltűnt 🙂

Ami hasonlóan érdekes az az emberekben lévő indulat. Volt alkalmam egy két ügyet intézni gázműveknél, elműnél, digi kft-nél stb. Az előttem álló emberek többsége, akkor indulattal közölte a mondandóját, mintha bankot akarna rabolni. “miért nincs ügyfélfogadás? Nem kell a pénzem? Már harmadszor jövök ide és ez az istenverte…bla bla bla”. Én pontosan tudtam h mikor van ügyfélfogadás, és azt is, hogy miért nincs. Azért, mert fejlesztik a rendszert és bezártak 1 hétre. Nekem “szerencsém” volt, én mindent el tudtam intézni az ELMŰ-nél, bár engem is majdnem visszafordítottak. DE, mivel minden papírom megvolt az ügyintézéshez, ezért nekem pont szerencsém volt 🙂

A másik eset az volt, amikor egy nő a főgáz irodában elkezdte ecsetelni, hogy nem lehet ennyi a gázszámla, hisz az maximum 3000 Ft lehet, mert ők nem használják azt az ingatlant… és hogy a volt férje, a nem tudom milyen nagykövetségen keresztül, diplomata státusszal intéztette és adta fel a levelet amelyben közölte… bla bla bla. Egy pontos mérőállás kellett volna a gázműveknek, de ennek hiányában egy “átalány díjat” számláztak ki… de a nő csak mondta, csak mondta, csak mondta. Aztán átküldték egy másik ablakhoz. Konkrétan ahhoz az ablakhoz, ahol én is jártam és az ügyintéző elég kedves volt. Amikro odaért, az ügyintéző megkérte h fáradjon át a másik ablakhoz, mert ő ezzel nem foglalkozik… na akkor megint kiborult, h őt miért küldözgetik mindenféle ablakhoz… bla bla bla… ezek után az ügyintéző széles mosollyal fogadott vissza, mert pár lapot vissza kellett neki adnom. Mosolygott!! Nem tudom, hogy mi volt az oka, lehet, hogy jutalékot kap új szerződéskötéskor vagy épp kapott egy sms-t, de nekem mosolygott:)

Lehet, hogy csak nekem mennek könnyedén a hivatali ügyek, de nekem általában szerencsém van 🙂 Kedvesek az ügyintézők, segítenek nekem, infót adnak stb. Elárulom, hogy angliában nem tudok annyi mindent elintézni, mint otthon… és nem a nyelv miatt. Itt nem működik a “benyalom magam” stílus. Otthon még megy..ami nekem Q jó, mert jól tudom használni. Itt nehezen. Ha intéztél ügyet, vagy jártál már vidéki kisebb városban, mint mondjuk Zalaegerszeg, Kaposvár stb. akkor tudod, hogy a hangulat sokkal családiasabb, mint mondjuk Budapesten. Bp-en nyüzsgés van, indulat, rohanás és sokan nem találják a helyüket. NA! Budapest Londonhoz képest olyan, mint Kaposvár Budapesthez… ha úgy gondolod, hogy neked még Budapesten se mennek az ügyeid, akkor nem biztos, hogy Londonban könnyebben fognak. Lehet! De nem lepődnék meg, ha mégsem.

Én viszont pont így éreztem, amikor hazamentem Bp-re és ügyeket kellett elintéznem. Itt tudtam késni, itt el lehetett intézni azt is ami szabály ellen szólt, két mosolyért, többet kaptam stb.

Angliában két mosolyért nem nyitnak bankszámlát.

A másik durva, ami szintén az indulatossághoz kapcsolódik, hogy a Gabi a Nyugati aluljáróban megkérdezett egy nőt, hogy merre van az Oktogon és az üvöltve külde el őt, hogy mit képzel, hogy őt kérdezi. Nyilván ez se normális, mármint a nő defektes volt, de akkor is! Erre itt Londonban kisebb az esély, pedig többen vannak…

Indulat van, megoldás nincs.

Ugyanakkor Gabinak volt olyan szerencséje is, hogy egy kávézó a nyitás előtt meginvitálta egy kávéra és a tulajdonos szívélyesen kiszolgálta. Megint csak a “kisvárosias” hangulat ugrott be. Bp-en kocsival fél óra alatt átrongyolok. Itt Londonban ez kb 1,5 óra, ha nem kettő…

Találkoztam olyanokkal akik otthon is szépen keresnek és tesznek félre, haladnak az életükben. Itt Londonban is látok olyanokat, akik jól keresnek, mégse tartanak sehova, mert elherdálják a pénzüket. Van itt minden és otthon is van minden. Nem kell szidni se Magyarországot, se Angliát. Tapasztald meg mindkettőt, és használd ki az előnyöket.

Ha Angliában tudsz többet elérni, akkor tedd. Ha Magyarországon, akkor hajrá! Ne szapuld, hanem tanuld meg szeretni, azt ami van és boldog leszel!

Megint nagyon jó volt otthon, élveztük és jó volt visszajönni Angliába is. Nem hiányzott Anglia és nem hiányzik most Magyarország sem, de csak azért, mert tudom h bármikor visszamehetek és élvezhetem, ha akarom. Most azt élvezem, ami van: Anglia!

Az írást és a fotókat Irány London Blog tulajdonosának engedélyével tettük közzé.