Az új-zélandi munkavállalással, letelepedéssel és beilleszkedéssel kapcsolatos tudnivalókról Vezsenyi Hajnalkát, Új-Zélandon élő bevándorlási ügynököt kérdeztük.
– Ha valaki kifejezetten munkavállalás céljából szeretne Új-Zélandra utazni, mi az amit mindenképpen még Magyarországon, utazás előtt kell elintéznie? Milyen hivatalos iratokkal kell rendelkeznie?
– Egyes iratok beszerzése minden munkakereső számára evidens kell, hogy legyen: ilyenek a szakmai előéletét, illetve végzettségét igazoló iratok. A másik nagyobb csoportot az illető személyét illető dokumentumok teszik ki, mint pl. személyazonosításra szolgáló okmányok, egészségi állapot igazolása és nem utolsó sorban a feddhetetlen előélet igazolása, azaz tiszta erkölcsi bizonyítvány.
– Munkavállalói vízum elnyeréséhez milyen kritériumoknak kell megfelelnie a kérelmezőnek? Mit vizsgálnak a tisztviselők? Kinek vannak komoly esélyei arra, hogy dolgozhasson Új-Zélandon?
– A munkavállalói vízum megszerzésének előfeltétele az esetek túlnyomó többségében egy új-zélandi valós állásajánlat egy itteni munkáltatótól. A kérelmezőnek igazolnia kell tudni, hogy előképzettsége révén alkalmas az adott pozíció betöltésére, a munkáltatónak pedig azt, hogy képtelen volt hasonló kvalitásokkal bíró helyi jelöltet találni az adott álláshely betöltésére. A legjobb esélyekkel természetesen azok indulnak, akik hiányszakmával, kiváló angoltudással és megfelelő, komoly szakmai háttérrel rendelkeznek. Mostanság a legsikeresebb szakmák bevándorlási szempontból bizonyos IT szakterületek, az egészségügy szinte teljes keresztmetszete, mérnökök pl. távközlés és olajipar/bányászat területén.
– Milyen jellembeli tulajdonsággal kell rendelkezni a munkavállaláshoz és milyen módon vizsgálják, hogy a kérelmező rendelkezik-e ezekkel a tulajdonságokkal?
– Ez már egy olyan kérdés, ahol a munkáltató és a Bevándorlási Hivatal elvárásait külön kell választani. Értelemszerűen egy munkáltató agilis és szakértő munkaerőt keres, többnyire olyat, aki önállóan tud dolgozni, és természetesen nem rabja káros szenvedélyeknek (Nem hiszem, hogy egy új-zélandi munkáltató elvárásai sokban különböznének egy a világ bármely más pontján élő munkáltatóétól.). Egyes állástípusoknál, bizalmi pozíciókban előfordulhat, hogy erkölcsi bizonyítványt kérnek, de ez általában nem jellemző. Ugyanakkor a Bevándorlási Hivatal minden két évet meghaladó munkavállalói kérelemhez kér erkölcsi bizonyítványt, és a kérőlapon számos olyan kérdés szerepel, amely az illető előéletére utal.
– Mit jelent az, hogy nincs -vagyis csak speciális esetekben- nyílt munkavállalói vízum?
– Amióta Magyarország az EU tagja lett, nagyon sok érdeklődő szerzett külföldi munkatapasztalatot valamely EU-tagállamban. Tapasztalataim szerint általában éppen ők azok, akik megtapasztalva az EU-s szabad munkaerő-áramlás alapelvét, nehezen értik meg, hogy Új-Zélandon nincs szabad munkavállalás. Tehát ide nem lehet csak úgy beutazni, mint pl. a UK-be és szabadon bármilyen munkát elvállalni. Itt a jelentkező csak annak a cégnek és abban a munkakörben dolgozhat, amelyre a munkavállalói engedélye alapjául szolgáló állásajánlatot kapta. Nyílt munkavállalói vízum azonban létezik, de csak pl. az elsődleges jelentkezők partnere/élettársa/házastársa részére, megint csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. A nyílt munkavállalói engedéllyel nincsenek kötöttségek, bármilyen legális munka elvállalható. Másként megfogalmazva tehát, az önálló vagy elsődleges munkavállalók részére nincs nyílt munkavállalói vízum, nekik előbb át kell jutniuk a látszólagos 22-es csapdáján: vízum nélkül nehezen állnak vele szóba a munkáltatók, vízumot viszont csak állásajánlatra kap. A látszólagos ellentmondás ellenére évente több, mint harmincezer jelentkező képes sikerrel venni ezt az akadályt (ez a szám csak az ún Essential skills policy alatt jelentkezőket jelenti, ez a legáltalánosabb, többnyire a magyar jelentkezők számára is leginkább elérhető munkavállalói kategória). Egyébként az új-zélandi kormány éppen idén áprilisban fog bevezetni egy új vízumtípust, az ún. Silver Fern vízumot, amelynek lényege éppen az, hogy nyílt munkavállalói engedéllyel lehetőséget teremt a munkakeresésre.
– Mi az LSSL lista? Hol tudnak tájékozódni az érdeklődők arról, hogy a listán milyen szakmák szerepelnek? Felsorolna ezek közül néhányat?
– Az LTSSL a Long Term Skill Shortage List rövidítése, és azokat a szakmákat sorolja fel, amelyekből a mindenkori új-zélandi kormány (és természetesen a konzultációba bevont szakmai, érdek-képviseleti szervek) véleménye alapján az ország súlyos hiányt szenved és ez a helyzet előreláthatólag még hosszú évekig fenn fog állni. A lista az Új-Zélandi Bevándorlási Hivatal honlapján megtalálható. A legjellemzőbb szakmacsoportok a listán az egészségügy (logopédustól a különféle szakorvosokon át a szülésznőig szinte a teljes egészségügyi paletta), az információs-kommunikációs (ITC) szakmák és különféle mérnökök. A szakmunkások sajnos csak elvétve képviseltetik magukat.
– Ha valakinek sikerül az LSSL listán szereplő hiányszakmában elhelyezkednie, az jó eséllyel folyamodhat letelepedési engedélyért. Milyen hosszú út vezet az az állásajánlat megszerzésétől a letelepedési kérelem beadásáig?
– Ez olyan kérdés, ahol bizony a standard és legigazságosabb válasz az (amit persze az általános érdeklődők a legkevésbé szeretnek), hogy ez bizony teljesen egyedi esettől függ. Ideális esetben a munkavállalói és a letelepedési kérelem benyújtása egybe is eshet, azaz egyidőben történhet. A másik szélsőséges példa egy speciális munkavállalói vízumkategória alatt két év várakozás (ezért a két év várakozásért persze a Bevándorlási Hivatal bizonyos kedvezményekben is részesíti a jelentkezőt.) Az átlagos munkavállalói kategória alatt jelentkezettek esetében igen nagy a szórás: a legtöbben megvárják az egy év elteltét, sokan akár 3-4 évet is várnak. Átlagosnak mégis az egy évet mondanám.
A további kérdések megválaszolása sajnos nagyjából kimerítené az eljárási kódex legalább felének ismertetését. A vízumok hossza és a feltételek vízumtípusonként változnak és jelen pillanatban csak munkavállalói vízumból legalább tízféle létezik, mind különböző feltételekkel.
– Milyen elhelyezkedési esélyei vannak azoknak, akik csak alapszinten (vagy még alapszinten sem) beszélik az angolt?
– Semmilyen. Egy angol anyanyelvű országban, ahol nem lehet csak úgy mosogatói állást kapni, nem lehet arra apellálni, hogy majd kézzel-lábbal magyarázva boldogul. Tessék megnézni az angliai munkavállalók példáit. Rengeteg cikk jelent meg róluk, és nagyon kíváncsi lennék arra, hogy készült-e hivatalos felmérés, statisztika arról, hogy a szerencsét próbálók közül hányan tudtak az eredeti szakmájukban elhelyezkedni. Szerény véleményem szerint nagyon kevesen. És ennek oka többnyire a megfelelő szintű angoltudás hiánya. Viszont Új-Zélandon rengeteg kiváló nyelviskola található, tehát ha valaki hosszú távra tervez, talán érdemes az itteni nyelvtanulásnál kezdeni az alapozást.
– Kiknek nem ajánlaná semmiképpen, hogy szerencsét próbáljanak Új-Zélandon?
– Azoknak, akik büntetett előéletűek, bizonyos típusú súlyos egészségkárosodástól szenvednek, és akik nem tudják egykönnyen feldolgozni azt a tényt, hogy ez itt bizony a világ vége. Ezzel pedig együtt jár a család és régi barátok hiánya, a megszokott életforma totális feladása és bizony gyakran az elszigeteltség érzése is.
– Tapasztalatai szerint a magyarok könnyen beilleszkednek, alkalmazkodnak az ottani életkörülményekhez? Van-e olyan dolog, amit jellemzően nehezen szoknak meg?
– Meglátásom szerint a magyarok döntő többsége igen gyorsan be tud illeszkedni. Általában átlag egy év után már nevetve gondolnak vissza a kezdeti nehézségekre. Amit a többség nehezen dolgoz fel (de ebben persze rendkívül nagyok az egyéni véleménykülönbségek), az az építészet igénytelensége, legalábbis európai szemmel nézve. És itt nem elsősorban az évezredes hagyományok hiánya miatt alig fellelhető monumentális építészeti alkotásokra gondolok, hanem a mindennapi életünk alapját képző lakóházakra. Ezen felül, mivel a magyar igen szorgalmas, dolgos nép, ráadásul egy meglehetősen felpörgetett életformából érkeznek, a kiwik (vagyis új-zélandiak) ún. laid-back, nyugodt, néha már a lustasággal határos munkatempóját sokszor irritálónak érzik.
– Minimum mekkora összeggel induljon útnak az, aki Új-Zélandon szeretne munkát vállalni? A megélhetési költségek milyenek a magyar árakhoz viszonyítva?
– Erre megint csak nehéz pontos választ adni, az egyéni igények igen különbözőek lehetnek. Az új-zélandi Bevándorlási Hivatal az ideérkező turistáknak minimum 1000 NZD/hó/fő összeg meglétté írja elő ahhoz, hogy biztosítani tudják megélhetésüket látogatásuk ideje alatt. Egy hátizsákos turistának ez az összeg talán még elegendő is, de egy megállapodott, érettebb, esetleg családdal érkező munkakeresőnek már biztosan nem. Nagyon alsó hangon számolva, egy főnek kb. három hónapra minimum 10.000 NZD-vel érdemes érkeznie, ha azt feltételezzük, hogy ezen három hónapon belül munkát talál és tartósan megtelepszik, azaz lakást bérel, berendezkedik és persze állja az ezen kezdeti lépések összes extra költségét.
– Kötelező-e bevándorlási ügynök segítségével intézni a munkavállalási vízum megszerzését, ill. a letelepedést? Miért ajánlatos ügynök segítségét kérni? Milyen módon ellenőrizhető, hogy egy adott személy valóban hivatalos bevándorlási ügynök-e és mi a pontos angol megnevezése?
– Bevándorlási ügynök segítségét igénybe venni nem kötelező. Azonban sok esetben mégis érdemes. Ahogy józan gondolkodású ember nem kísérletezget öngyógyítással (talán a sima nátha esetét leszámítva), hanem egészésügyi problémájával szakorvoshoz fordul, így igaz ez a bevándorlási ügynökök esetében is. Egyes egyszerűbb esetek kétségtelenül megoldhatók a segítségünk nélkül is, de érdemes mérlegelni, hogy amikor egy család jövőjéről van szó, mennyire érdemes kockáztatni (és ezt nem elsősorban anyagi értelemben gondolom).
2009. május 4-től csak engedéllyel rendelkező új-zélandi ügynökök (licensed immigration advisers) adhatnak tanácsot, nyújthatnak be kérelmet megbízóik nevében. 2010. május 4-től ugyanez a szabályozás lesz érvényes az Új-Zéland területén kívül dolgozó ügynököre is. Aki szeretné tudni, hogy engedéllyel rendelkező ügynökkel vagy botcsinálta önjelölt ‘tanácsadóval’ van-e dolga, az leellenőrizheti az ügynököket felügyelő szerv (Immigration Advisers Authority, IAA) honlapján: http://www.iaa.govt.nz/ Az engedélyt az ügynököknek évente meg kell újítaniuk és rendszeres továbbképzések révén kell biztosítaniuk, hogy nem csupán korábbi érdemeikből élnek, hanem valóban naprakész és pontos bevándorlási tanácsokkal tudnak szolgálni.
Kapcsolódó cikkek:
Munkavállalás Ausztriában – Interjú Oprea Iuliával a Tiroli Álláskereső egyik alapítójával
Karácsony Zoltán: Kinyitott Ausztria, elmarad a magyar roham?
Karácsony Zoltán: Külföldi munkaszerzés, mire figyeljünk? (+VIDEÓ)
Hasznos tanácsok külföldi munkavállalóknak
Munkavállalás Ausztráliában – Interjú Hajdu Gábor bevándorlási ügynökkel
Munkavállalás Új-Zélandon – Interjú Vezsenyi Hajnalka bevándorlási ügynökkel
Várady Judit: Hogyan lehetsz sikeres munkavállaló? – 1. részlet
Várady Judit: Hogyan lehetsz sikeres munkavállaló? – 2. részlet
