Manapság már nem csak a külföldi, hanem a magyar munkaerőpiacon is mindennapos követelmény az idegen nyelvek ismerete. Rendkívül sok különféle nyelvkönyv található a könyvesboltokban, ám sokszor nem könnyű kiválasztani a nekünk megfelelőt.
Az én német nyelvtankönyvem logikus felépítésének, jól átláthatóságának, könnyen használhatóságának köszönhetően leegyszerűsíti a nem kifejezetten könnyűnek tartott német nyelv elsajátítását. Minden nyelvtani probléma tárgyalását megoldókulccsal kiegészített feladatsor zárja le. Ezek segítségével önállóan is könnyen elmélyíthetjük a tanultakat, illetve ellenőrizhetjük, hogy megfelelően sikerült-e elsajátítanunk az anyagot. Rendkívül alapos, részletes ezért az egészen kezdőktől a nyelvet felsőfokon beszélőkig minden nyelvtanuló sikerrel forgathatja.
A hangsúly
(Akzent)
Olyan fizikai-akusztikai erőtöbblet, amivel a szavak szintjén valamilyen szótagot, a mondat szintjén pedig logikai-érzelmi szempontból fontos
szavakat emelünk ki. A német nyelvre a dinamikus hangsúly, a nyomatékos és
kevésbé nyomatékos részek erőteljes megkülönböztetése jellemző. Fontos meghatározó tényezői a hangerő (dinamikus hangsúly) mellett a hangmagasság (dallamhangsúly) és időtartam (kvantitatív hangsúly). Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy minden hangsúlyos szó(tag) nyomatékosabb és többnyire magasabb hangfekvésű (lásd a Hanglejtés című fejezetben), előtte rövid szünetet tartunk, és a magánhangzót enyhén megnyújtjuk.
Ha a hangsúly szótagra irányul, szó-, teljes szavak esetén mondathangsúlyról beszélünk.
Szóhangsúly
(Wortakzent)
Egy hangsúlyra akkor mondjuk, hogy kötött, amikor a hangsúly minden helyzetben azonos szótagra esik. Ilyen a magyar, cseh, szlovák nyelv, melyben mindig az első szótagot hangsúlyozzák, a lengyelben az utolsó előttit, a franciában az utolsót stb. A német szavak nyomatékát az eredet és a szóalkotás módja határozza meg, így más a hangsúlya a német és más az idegen eredetű, továbbá a tő- és képzett szavaknak. Ezen túlmenően a hangsúlynak sok más nyelvhez hasonlóan (olasz, spanyol, francia stb.) jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet: Fidel: hegedű, fidel: hű; hintergehen: hátramegy, hintergehen: becsap, rászed vkit; modern: korhad, modern: modern
Tőszavak hangsúlya
A német hangsúly az egyszerű szavakban általában az első szótagra esik:
aber, Boden, dunkel, eben, Fenster, gegen, haben, Insel, Junge, Kuchen, loben
Kivételek: Bizonyos, elsősorban női keresztnevek:
Andreas, Elfriede, Friederike, Gertraude, Immanuel,
Johannes, Luise, Sieglinde
– helységnevek:
Berlin, Grünau, Hannover, Moabit, Schwerin
– egyéb kivételek:
allein, Forelle, Hermelin, Holunder, Hornisse, Posaune, Radau
Képzett szavak hangsúlya
Ezt az elő- és utóképzők sajátosságai határozzák meg. (Vö. Az előképzők rendszere!)
1. Előképzős szavak hangsúlya
…
Az igei alapszó igekötői igék (abändern) vagy igei származékok: (Abänderung).
A miss- előképző névszókban sokszor hangsúlyos, igékben hangsúlytalan
missbräuchlich – missbrauchen, Missfall – missfallen,
Missglück – missglücken
De: Misshandlung – misshandeln,
Misswachs – missgewachsen
Az un- előképző általában hangsúlyos, ám érzelmi okokból hangsúlytalan is lehet.
A hangsúlyos előképző elválik, a hangsúlytalan nem válik el az igei alapszótól:
anerkennen (ich erkenne an), ausatmen (ich atme aus),
verstehen (ich verstehe)
Az idegen előképzők túlnyomó része (anti-, bi-, de-, ex-, hyper- stb.) hangsúlytalan:
Antibiotikum, Binom, defekt, Export, hypertonisch,
international, kooperativ De: anormal, Indikativ vagy: Indikativ,
Minigolf, ultrahart, Superstar
2. Utóképzős szavak hangsúlya
A német utóképzők (-el, -en, -er, -ig, -lich,-ung stb.) hangsúlytalanok:
Achtel, bluten, deutlich, eckig, Festung, Gemeinschaft,
heilsam, Irrtum, Jäger
Az idegen utóképzők gyakran hangsúlyosak. Ha egytagúak, a nyomaték az utolsó, ha kéttagúak, az utolsó előtti szótagra esik.
Kritik, Literatur, manövrieren, Neutrino, Operette, partiell, religiös, qualifiziert, Sozialismus, Trompete, universal, vulkanisieren, Wäscherei, Zypresse
Kivételek: Alibi, Burnus, Camping, Dativ, Elativ, Faktor, Genus, Hangar, illegal, Klassiker, Lexikon, Motor, Nominativ, Ozean, Pathos, Reflektor, Singular
Összetett szavak hangsúlya
Az összetett szavak hangsúlya a meghatározó, azaz az előtag első (nyomatékos) elemére esik. Az elő- és utótag differenciálása az összetétel logikai egységétől függ. Pl. az Eisenbahnstrecke szóban a „bahn” értelmileg ugyan az előtte és utána álló taghoz is, legszorosabban azonban az Eisenbahn szóhoz kapcsolódik, tehát az első két szó mint egyetlen tartalmi egység képezi az összetétel előtagját, az utána következő pedig az utótagot. Az utótag, más szóval alapszó, 3 vagy több szóból álló összetétel esetén már mellékhangsúlyt (´) is kap:
Ábend + Stern = Abendstern
↓ ↓
előtag utótag
Búndeskanzler + Àmt = Bundeskanzleramt
↓ ↓
előtag utótag
Drúckbuchstabe, Éisenbahnstrecke, Fúßgängertunnel, Geschwíndigkeitskont-rollpunkt, Háushaltsorganisation, Instándhaltungskosten, Jahrhúndertwende, Kapitálbuchstabe, Lébenshaltungskosten, Maschínenbauindustrie
Az általános hangsúlyozási szabálytól eltérő módon hangsúlyozandók
a) a hasonlítást kifejező összetételek, melyekben vagy minden
szót egyformán, vagy csak az utolsót hangsúlyozzuk:
aalglatt/aalglatt, blitzschnell/blitzschnell, engelschön/engelschön, felsenfest/fel-senfest, glutheiß/glutheiß, haargenau/haargenau
b) ugyanígy a számszavakat (20-tól fölfele):
Einundzwanziger/Einundzwanziger, hunderteins/hunderteins
c) a három színből alkotott összetételeket:
blaugelbrot/blaugelbrot, schwarzrotgold/schwarzrotgold,
rotweißgrün/rotweißgrün
d) a három vagy többszavas összetételekben
az utolsó előtti szó nyomatékos:
das Haber-Bosch-Verfahren, das Main-Rhein-Gebiet, der Franz-Werfel-Platz, die Ernst-Moritz-Arnd-Universität, die Luft-Boden-Rakete
e) egyéb kivételek:
allabends, Fünfkirchen, frohlocken, hügelab, Jahrhundert, -tausend, -zehnt, Lebewohl, Muttergottes, nachdem, Vaterunser, Viertelstunde, wieso, továbbá számos vallási ünnep: Allerheiligen, Karfreitag, Ostersonntag
Mozaikszavak hangsúlya
Az összeolvasott összetételek hangsúlya általában az első betűre/szótagra, a betűzött rövidítések hangsúlya pedig az utolsó betűre esik:
Bafög, D-Zug, Kripo, EFTA, NATO, S-Bahn, U-Boot. (De: UNESCO), BRD, dpa, EKG, GmbH, LKW, PKW, RTL, SPD, TV, UKW, USA
Mondathangsúly
(Ausspruchakzent)
Ha egy szót a mondaton belül erősebb nyomatékkal ejtünk ki, a kiemelt szó mondathangsúlyossá válik. A mondathangsúly nélküli beszéd monoton, nincs benne erő, szín, ami elsősorban a kezdő nyelvtanulókat jellemzi. Sajnos ennek kiküszöböléséért maguk a nyelvtanárok sem sokat tesznek, noha elméletileg mindenki elismeri ennek fontosságát.
Tárgyilagos hangsúly
A hangsúlyozás köznyelvi, mellékhangsúlyoktól mentes formája. Semleges mondathangsúlynak is nevezik (bár a két szó jelentése eleve kizárja egymást, hiszen éppen azért hangsúlyos valami, mert nem semleges). Az intonációs súlypontok itt a leghalványabbak. A beszélő csupán azt emeli ki, anyanyelvűek esetében persze spontánul, ami mondattani-logikai szerepénél fogva amúgyis nyomatékos lenne. A helyes hangsúlyozás a szavak mondattani szerepének felismerésén múlik, ezzel párhuzamosan számításba kell vennünk a kiegészítők határozottsági fokát és a hangsúlyozható mondatrészek sorrendjét is.
A határozatlan névelővel, névelő nélkül stb. és határozott névelővel, mutató és birtokos névmással alkotott mondatrészek közül mindig a határozatlan névelős vagy névelőtlen mondatrészek hangsúlyosabbak.
Ich habe letztens dem/diesem/meinem
Kind ein Fáhrrad geschenkt.
Két vagy több egyformán hangsúlyozható mondatrész közül az utolsó, összetett állítmány esetén pedig az azt megelőző szerkezet nyomatékosabb:
Er brachte einen Hund nach Háuse./
Er hat einen Hund nach Háuse gebracht.
Egy mondaton belül hangsúlyos mondatrésznek tekinthető tehát a(z):
1. Egyszerű, bővítmény nélküli állítmány:
Was wóllen Sie? Es schnéite.
Ich dénke, also bín ich. (R. Descartes)
De: Wünschen Sie einen Káffee? (Sorrendi kritérium)
2. Összetett állítmány ragozatlan (lexikális és nyelvtani) része:
Was hast du vór? Hab keine Ángst! Er lernte sie kénnen.
Das Hemd ist sauber. De: Seit wann rasíerst du dich?
(A visszaható igék névmásai hangsúlytalanok.)
Hast du sie Schlíttschuhlaufen (ge)sehen?
(A többtagú ragozatlan rész első tagja hangsúlyos.)
Emilia ist nach Buenos Áires gefahren. (Sorrendi kritérium)
3. Predikatívum:
Meine Mutter ist Léhrerin (gewesen). Sie wird Ärztin. Er nennt dich einen Ésel. De: Sie ist die Tochter meines Sóhnes. (A birtokos személyek hangsúlyosak.)
4. Tárgy-, részes- és birtokos esetű kiegészítők:
Mark studiert Philosophie. Gebt es eurer Freúndin!
Wir gedenken eines Malers. De: Wir gedénken des Malers. (A határozott névelős kiegészítő hangsúlytalan)
5. Elöljárós kiegészítők:
Diskutieren wir jetzt über die Háusordnung! Ich warte auf eine Náchricht.
6. Határozók:
Wir machen das ánders. Emilia arbeitet den ganzen Tág. Das hört man überáll. De: Ich werde täglich joggen. (A predikatívumok előtti időhatározó hangsúlytalan.) Er brachte die Kartoffeln in einem Sáck in den Keller. (Az alacsonyabb határozottsági fokú határozók kevésbé hangsúlyosak.) Wir begínnen damit! (A névmási határozók hangsúlytalanok.) Er brachte die Kartoffeln in dem Sack in den Kéller. (Sorrendi kritérium)
7. Főnévi jelzők:
Er ist ein Mann schneller Entschlűsse.
Kennst du den Schwiegervater des Bós? De: Eine Flasche Sékt, bitte! (A mennyiséget kifejező jelzők hangsúlytalanok.)
8. Kérdőszók – a mondat ismétlése esetén:
Woher wíssen Sie das? Wohér weiß ich das? Wie héißt er? Wíe heißt er?
Minden egyéb, a fenti jegyzékből hiányzó mondatrész nyomatéktalannak minősül:
„Kennst du den Unterschied zwischen einer Jungfrau und einem Fállschirmspringer?“ „Nein“. „Es gíbt auch keinen – beiden ist der erste Fehler der létzte“.
„Wie geht es Ihrem Sóhn, Herr Náchbar?“ „Oh, áusgezeichnet! Alles, was er schréibt, wird von dem Publikum mit einem wahren dicken Húnger verschlungen“. „Er schreibt wohl Kriminal- und Ábendteuerromane?“
„Nein, etwas besseres – Spéisekarten!“
Gedánkenverloren starrt die Sekräterin aus dem Fenster. Frágt sie der Chef: „Was machen Sie eigentlich sónntags, Fräulein Frőh?“ „Nichts!“ antwortet sie hóffnungsvoll. „Dann darf ich Sie darauf áufmerksam machen, dass heute nicht Sónntag ist!“
Kijelölő hangsúly
A tárgyilagos hangsúlynál árnyaltabb szupraszegmentális tényező. A főhangsúlyt sokszor mellékhangsúly egészíti ki. A hangsúly bármely szófajra eshet (segédigékre, funkcionális igékre stb.), ha ezt valamilyen szempontból fontosnak érezzük.
1. Rematikus hangsúly
A közlés legmagvasabb, rendszerint új információértéket hordozó eleme:
Wir werden heute Abend in die Óper gehen. Unsere Gruppe arbeitet auch sónntags. Verstehst du dich wírklich davon? Ich bin áuch Soldat gewesen.
2. Kontrasztív hangsúly
Nyomatékos megkülönböztetés:
Matthias (nicht ein anderer) ist schuld daran.
Grete ist nicht dick (sondern vollschlank).
Einst wár auch er ein reicher Mann (héute leidet er aber Not).
3. Didaktikai hangsúly
Az oktatásban szokásos kiemelés, ami elsősorban a tollbamondásoknál jut szerephez:
Wirklich ist kein Adverb, sondern ein Modalwort.
Man sagt richtig: Ich gehe ins Kino, nicht ím Kino.
Gibt’s einen Unterschied zwischen klár und réin?
Figyeljük meg a kijelölő hangsúly fő- és mellékhangsúlyait az alábbi mondások és szállóigék tükrében! (Kijelölő hangsúlyról lévén szó a fő- és mellékhangsúlyos szavak kijelölése a beszélő egyéni megítélésétől függ!
Rövidítések: főhangsúly: ´, mellékhangsúly: `
Alte Ziegen lecken áuch gern Salz. Auf trüben Morgen folgt héiterer Tag. Nicht der Forscher verfolgt die Wáhrheit, sondern sie verfolgt íhn. Alter schützt vor Tórheit nicht. Hunde, die bellen, béißen nicht. Die Nàrren reden am liebsten von der Wéisheit, die Schurken von der Túgend. (P. Ernst) Wo der Hunger ánfängt, hört der Verstànd áuf. (Eschenburg) Die Frűchte wachsen am Énde des Zweiges. Wir loben und wissen nicht wozú. Wir streben und wissen nicht wohín. (E. Bloch)
Érzelmi hangsúly
A mondathangsúlyt egyes mondatrészek és logikai aspektusok mellett a beszélő érzelmei: megdöbbenés, fájdalom, öröm és egyebek is befolyásolhatják.
Donnerwetter, welch ein Barbar! Das tut aber weh!
Möge er kommen! Ich?
Szólam
(Akzentkorpu)
Az ugyanazon hangsúllyal kimondott szócsoport mint értelmi-ritmikai egység. Legfontosabb tagja a mondathangsúly, mely előtt legtöbbször rövid szünetet tartunk, utána azonban – a Knacklaut kivételével – szünet nélkül, a hangsúlyos résszel együtt ejtjük ki a hangsúlytalan elemeket, tehát a névelőt, melléknevet, névmást, számnevet, határozó-, módosító-, kötő-, indulatszót, illetve bármilyen nyomatéktalannak ítélt szófajt:
Ich | verstehe ‹das ‹nicht.
Worüber | ärgerst ‹du ‹dich ‹schon ‹wieder?
Die | Aufgabe muß | dringend ‹gelöst ‹werden.
Die Buslinie 12 | endet ‹hier.
Hanglejtés
(Intonation)
Ha idegen ajkúakkal beszélünk, legelső nyelvi benyomásunk a beszélő kiejtése és hanglejtése. Egy átlagos műveltségű ember könnyebben átsiklik a nyelvtani vagy stílushibákon, esetleg észre sem veszi őket, de igen érzékeny az intonációs botladozásokra, ezért érdemes odafigyelni az ilyen jellegű kérdésekre is.
A mondathanglejtés a hangok zenei magasságának váltakozása a beszédben. Meghatározó tényezői a hangsor (hangfekvés, hangköz: a beszédhangok alsó, középső és felső hangsáv szerint rendezett sora, más szóval a hangok magasság szerinti viszonya) és hangmenet (a hangok iránya). Funkciója a szintagmák és mondatok szintjén fonematikus, mert a közlés tartalmára (kijelentés, felkiáltás, felszólítás, kérdés) irányítja a figyelmet. Másrészt empatikus (érzelmileg telített), miután a beszélők érzelmi beállítottságára is utal.
Hangsor
Hangfekvésnek, hangköznek is nevezik. Igen relatív intonációs jelenség, ezért akár egyénenként is változhat. A flegmatikus emberek nyilván mélyebb hangfekvésben beszélnek, mint a kolerikusok. Más a hangfekvése a vidám, és más a levert, szomorú ember beszédének. De függhet az adott nyelvtől, nemtől, helyzettől, sőt mesterségtől is.
A hangsor felső, középső és alsó részét felső, középső, illetve alsó hangsornak hívjuk. A német nyelvre a középső hangköz jellemző. Ez azt jelenti, hogy a szavak zöme a középső hangsorban található. A hangokat, szavakat hol görbékkel, hol ponttal, vonallal (Großes), kottaszerűen (Rausch & Rausch), félkörívekkel, ékezetekkel stb. (Duden) ábrázolják.
Felső hangsor
Középső hangsor Die Sonne bránn
Alsó hangsor te.
– Die Sonne brannte.
Hangmenet
A hangmenet iránya ereszkedő, emelkedő és ereszkedő-emelkedő. A hanglejtés ábrázolásakor a szavakat szótagokra bontjuk. Meghatározó elemük a mondathangsúlyos szó és a mondat utolsó szava/szótagja. Egyébként mindig a mondat utolsó szava/szótagja dönti el, hogy milyen jellegű: ereszkedő, emelkedő stb. a hanglejtés.
Egy mondatra általában (!) akkor mondjuk, hogy ereszkedő hanglejtésű, ha a mondathangsúlyos szó a középső hangsor legfelső szintjére, a mondat utolsó szava/szótagja pedig az alsó hangsorba kerül. Ide soroljuk a kijelentő, kérdőszavas és felszólító kérdőmondatokat:
Ereszkedő hanglejtés
Wir sinddamitéinverstan Was hastduwiederánge
den. stellt?
Wir sind damit éinverstanden. Was hast du wieder ángestellt?
Eile mit Wéi
le!
Eile mit Wéile!
Az emelkedő hanglejtésű mondatokban a mondathangsúlyos szó első szava/szótagja az alsó hangsorban, a mondat utolsó szava/szótagja pedig a felső hangsorban található. Jórészt kérdőszó nélküli mondatok, melyek mondathangsúlyos szóval kezdődnek:
Emelkedő hanglejtés
mir?
du mit
Spíelst
Spielst du mit mir?
Az ereszkedő-emelkedő hanglejtés első szava nem hangsúlyos, és a középső hangsorból indul ki, a hangsúlyos szó lejt, majd az egész mondat a felső hangsorba emelkedik:
Ereszkedő-emelkedő hanglejtés
men?
Sind Sie aus zig ge kom
Léib
Sind Sie aus Léibzig gekommen?
Furcsának tűnő, a német, angol hanglejtésben azonban megszokott jelenség a szó(tag) két különböző irányú: lenntről felfelé vagy fenntről lefele „kunkorodó” hanglejtése. Ez akkor fordul elő, amikor a mondathangsúlyos szótagra egyszerre két, egymásnak ellentmondó szabály is érvényes. Tegyük fel, hogy egy eldöntendő kérdésben az utolsó szó hangsúlyos. Ennek értelmében a szó egyik része az alsó, másik része a felső hangsorba kerül. Ezt a különleges hanglejtést kunkorodó hanglejtésnek hívjuk.
Kunkorodó hanglejtés
écht?
Ist das ge
ré
Ist das gerécht?
Az öszetett mondatok határain a záró és kezdő szótagok gyakran egy szinten „lebegnek”, s így mintegy jelzik, hogy még nincs vége a mondatnak:
Lebegő hanglejtés
Du bist nicht mútig, sondern ver
rückt.
Du bist nicht mútig, sondern verrückt.
Szünet
(Pause)
A megfelelő helyen és időben alkalmazott szünet igen hatásos, felkelti az érdeklődést, és gondolkodásra késztet, ezért elsősorban színészek, szavalók, szónokok és oktatók figyel-mébe ajánljuk. Nyelvtanilag a mondanivaló tagolására szolgál: vagy arra figyelmeztet, hogy új szakasz következik (előszünet), vagy lezár egy megkezdett gondolatot (utószünet):
Durch (1. előszünet) | Scháden wird man (2. előszünet) | klug.|| (utószünet)
A legrövidebb szünetet a magánhangzóval kezdődő szavak előtt tartjuk (Knacklaut):
auf|atmen (nem: aufatmen), bei|allem Respekt, der|April, er|obern, guten|Abend, hoch|achtungsvoll, ich|arbeite, Leib|arzt, nach|ahmen, rechts|um!, was|ist?
Kivételt képez(nek)
a) a dar-, her-, hin-, vor-, wor- + elöljárószók:
-an -an -an
-auf -auf -auf
-aus -aus -an -aus
dar -in her/hin -ein vor -aus wor -in
-über -über -über -über
-um -um -um
-unter -unter -unter
b) az ein + ander
De: an|einander (nem: aneinder), auf|einander, für|einander stb.
c) idegen előképzők:
Adapter (nem: Ad|apter), bioaktiv, Desinteresse, extraordinar, hydroelektrisch, inaktiv, koaxial, Mikroorganismus, Orthoepik, präoperativ, reagieren
d) elhomályosult szóelemek:
allein (nem: all|ein, mert ma már egy szónak érezzük), vollends, warum
Figyelemkeltő szerepe van a mondathangsúlyos szavak előtti szüneteknek is:
Die | Kunst | braucht keine Freiheit, || sie | íst Freiheit. || (H. Böll)
Wer | zulétzt lacht, || lacht am | bésten. || Not macht | erfínderisch. Alte Liebe | róstet nicht.
A leghosszabb szünet címek és írásjelek után következik:
Ich | dénke, | er ist zu | weich. || Hab keine | Angst!|| Was hat | er | angestellt? ||
Ritmus és tempó
(Rhytmus und Tempo)
A szünettől szünetig terjedő szakaszok ritmikai egységet alkotnak. A német nyelv ritmusa jellegzetesen pattogó, hangsúlyai markánsak, tempója, legalábbis magyar mérték szerint, gyors, főleg egy-egy mondat elején, aztán fokozatosan lelassul. A beszéd sebessége alkalmanként is változik. A hivatalos stílusban, rádióhírekben stb. visszafogottabb, társalgás és sportközvetítések közben szaporább. Persze nem mellékes a beszélő temperamentuma, hangulata sem. A kolerikus emberek beszédében például gyérebbek a szünetek, összemosódnak a ritmushatárok, ami ritmustalanságot eredményez. Ám ritmustalan az indokolatlanul hosszú szünetekkel teletűzdelt beszéd is. Mindent összevetve beszédünk csak akkor mondható ritmikusnak, ha a hosszabb ritmikai szintagmákat gyorsabban, a rövidebbeket lassabban ejtjük, éreztetjük a hangréshangokat, a mondathangsúlyt és szünetet:
Die ‹Mitglieder ‹der | Aktiengesellschaft | beteiligen ‹sich | am ‹Gewinn.|| Das ‹Referat soll ‹sehr | interessant ‹sein.|| Nicht | alle | Menschen sind ‹nach | ihren | Leistungen beurteilt. || Im ‹Krankenhaus darf ‹nicht | geraucht ‹werden.|| Das ‹Reich | Alexanders ‹des ‹Großen | erstreckte ‹sich ‹bis ‹nach | Indien.|
A részletet és a fotókat a Novum Pro Kiadó engedélyével közöltük.
A köny megrendelhető a kiadó honlapján: www.novumverlag.hu
