Geréb Enikõ: Bevándorlók
A lehullott leveleket összegyujtögettem, mintha még valamit megkaparítanék magamnak a nyárból, a nap csak ritkán hunyorgott és néha sírásra görbült az ég horizontja. Valami gyatra dallamot dudorászott a szél és vékonyka hangjától mindenki mélyebbre bújt a kabátjában. Szeszélyes divatba bújtak az öszi madárijesztök. A töklámpás teli vigyorral nézett az emberekre. Lám – lám újra itt…